Kis coming out, mert az amúgy is divatos. Pánikbeteg vagyok. Bizony, nem csupán Puzsér és Nudlesz, meg Henry Kettner, de én is!
A pánikroham nem azonos a pánikbetegséggel. A pánikroham lehet egyszeri jelenség is az ember életében. Ha valakinél ritkán jelentkezik a pánikroham az életében, akkor nem pánikbeteg. Ha valakinél rendszeresen fordul elő a pánikroham az életében, akkor pánikbeteg. A pánikrohamok leküzdhetőek, a pánikbetegség minimalizálható, sőt dekonstruálható az ember életében. Igen, az ember tud tenni ellene! De erről pár sorral később, egyelőre járjuk még körbe a fogalmakat!
A pánikroham hirtelen jelentkező, intenzív szorongás. Ezen szorongás együtt jár sajátos testi és lelki tünetekkel. Feltűnik, majd eltűnik; megérkezik, majd elmegy; jelentkezik, majd elmúlik. Egy idő után eltűnik, elmegy, elmúlik – de nem mindegy, mennyi ideig marad! A szorongás tarthat pár percig, pár óráig, de akár fél vagy egész napig is. A pánikroham nem ritka jelenség. Az emberek többsége olykor kerül élete során nehéz, feszült helyzetbe, ami által jelentkezik egy szorongásos állapot. A rohamot kiválthatja egy közeli hozzátartozó halála, egy nehéz vizsga, egy munkahelyi vagy magánéleti krízis, egy munkahelyről való elbocsátás, egy közlekedési baleset, egy éles konfliktushelyzet. Teljesen érthető reakció, pontosan meghatározható kiváltó okkal.
Mint írtam, az életben rendszeresen jelentkező pánikroham a pánikbetegség. A kiváltó ok minden esetben mentális, lélektani. Az egyén még nem dolgozott fel egy magánéleti krízist, ami miatt állandó szorongás jellemzi az életét. A pánikbetegség jelentkezhet otthon vagy a munkahelyen, társaságban vagy magányban. A pánikrohamok ismétlődő epizódok az életében. Az egyén hiába jut túl egy pánikrohamon, várja a következő alkalmat. Az élete lehet akár egy folyamatos rettegés is.
A pánikbetegséget sokan összekeverik a szívinfarktussal és a gyomorfekéllyel. Laikusnál még hagyján, de orvosnál már kínos! Szomorúan történt már olyan eset, hogy az orvos sztróknak vagy infarktusnak diagnosztizált egy egyszerű pánikrohamot. A tünetek első jelentkezésekor szükséges elvégezni bizonyos alapvizsgálatokat. Előfordult már az is, hogy egy ilyen vizsgálat során az orvos úgy ítélte meg az ismétlődő pánikreakciók stressze által kialakult szívbillentyű-zavart, mint szívinfarktust, majd írta fel a betegnek a szívgyógyszereket. És persze előfordult a fordítottja is: az orvos legyintett már a súlyos szívinfarktusra is úgy, hogy ah, ez pánikbetegség!
A pánikroham során jelentkező tünetek a légszomj, a heves szívverés, a mellkas- és gyomorfájdalom, a szédülés, a hányinger, az izzadás, a hidegrázás, a végtag-zsibbadás. Tari Annamária úgy definiálja a pánikrohamot, mint egy kisebbfajta szívrohamot. Végül is nem jár messze az igazságtól: a nem jól kezelt pánikbetegség, a szőnyeg alá seperve, okozhat egy hosszabb idő után szívrohamot és/vagy agyvérzést is. Az sem meglepő, hogy a megszaporodott pánikrohamok kiválthatnak halálfélelmet is. Ahogy már említettem egyszer, a pánikroham időintervalluma belőhető a pár perc és az egész nap közé. Egy idő elteltével elmúlik, de ezért tennie kell az egyénnek is.
Az egyén maga vethet véget a pánikrohamnak. Tudatosítani kell magában egyrészt, hogy nem leselkedik rá valódi veszély, másrészt pedig azt, hogy elmúlik egy idő múltán a szorongásos állapot. Sokat segíthet a szorongás megszüntetésében a tudat, hogy probléma nélkül elmúlik az ijesztő állapot. A roham alatt érdemes leülni, és rendezni a légzésünket. A pánikroham alatt ugyanis nehéz a levegővétel is. Amire vissza kell állni, az a lassú egyenletes légzés. Ilyenkor érdemes átmenetileg pár percig visszatartani a légzést. Néha még segít a tipikusan amerikai módszer is: az arcra szorított zacskóból való légzés. (Mondjuk én még nem próbáltam!) A pánikbeteg zihálás közben túl gyorsan veszi a levegőt. Mivel kilélegzik jelentős mennyiségű szén-dioxidot, elcsúszik a szervezete lúgos pH-ba. A vérében csökkenő kalciumszint miatt izomgörcsök lépnek fel a szervezetében, ami miatt fokozódik a pánikérzés. Ha újra több lesz a vérében a szén-dioxid, akkor több lesz az ionizált kalcium is, ami által javulnak a tünetek.
Az illető leküzdheti a pánikbetegségét. Itt elsősorban a lélek beteg, így a mentális gyógyulás mindenképpen megelőzi majd a test gyógyulását. Megfelelő pszichológiai ismeretek birtokában maga az egyén is képes a lélek gyógyítására. Az önfejlesztés a pánikbetegség dekonstruálásában is segítheti az egyént. Persze ha nem megy az öngyógyítás, sosem késő segítséget kérni a szakemberektől. Ezen esetben a terápiás kezelés sokkal inkább ajánlott, mint a gyógyszeres.
Mi, pánikbetegek… Egy pánikbeteg ismerősöm kizárólag gyógyszerrel kezeli magát évek óta; semmit nem javult az állapota, viszont a gyógyszerektől lassabb lett a beszéde és a mozgása. A csávó időnként olyan, mint a zombi! A gyógyszerezése közben pedig kiderítette, hogy a szabadkőművesek tehetnek az állapotáról… Puzsér egyszerre alkalmazza magán, szintén évek óta, a terápiás és a gyógyszeres kezelést. Ahogy elnézem, a látható eredmény egyenlő a nullával… Nudlesz önfejlesztéssel próbálkozik, aminek a része az utcai prank… Henry Kettner mintha jól érezné most magát a bőrében, bár lehet, hogy látszat, de az is lehet, hogy tényleg így van... Én nem veszem igénybe az egészségügyet a pánikbetegséggel való küzdelemhez. Önfejlesztés. Semmi gyógyszer. Magam lejöttem az alkoholizmusról, most küzdök a netfüggőséggel. Lassú folyamat. Egy idő után lesz eredménye!
Az egyik ilyen módszer a pánikbetegség elleni küzdelemhez a kognitív viselkedésterápia. Első lépés, hogy a beteg felismeri a rohamok kialakulásáért felelős negatív gondolatokat. Második lépés, hogy a beteg kontroll alatt tartja a rohamok kialakulásáért felelős negatív gondolatokat. Azzal, hogy uralja a gondolatokat, vele együtt kontrollálja a testi tüneteket is. A pszichológia megadja ehhez a szükséges eszközöket és technikákat.
Amiről beszélnünk kell még, az a környezet. Ami ideális, az a segítő környezet. A magyar rögvalóság viszont sok esetben kiábrándító tud lenni ezen a téren is. Magam könyvtáros és pedagógus környezetben mozgok, értelmiségi szcénában. Számos pedagógust és nem kevés könyvtárost ismerek, aki szerint a pánikbetegség semmi más, mint rossz magatartás. A pánikbeteg ember egyszerűen nem viselkedik rendesen. Furcsa, rossz, deviáns. Én pánikbetegként kaptam már szemmel verést, kemény helyreigazítást, gúnyos beszólást, azonnali elhatárolódást, és természetesen a hátam mögötti kibeszélést is. A maguk polgári módján a tudtomra adták, hogy rosszfiú voltam – épp, hogy rá nem csaptak a kezemre! Félreértés ne essék: a pánikbetegség egy negatív állapot, és aki pánikbeteg, annak igenis dolgoznia kell azon, hogy megszüntesse magában a pánikbetegséget! A pánikbetegség egy olyan sztori, amit nem lehet megúszni munka nélkül. Aki pedig úgy tekint a pánikbetegségére, mint valami erényre, amit lehet mutogatni a Tik-Tok-on, az önsorsrontó barom! Elengedhetetlen az öngyógyítás. Ugyanakkor egy elfogadó környezet sokkal inkább segíti önmagunk helyrerakását, mint egy ellenséges közeg.
Mit tegyen a kedves olvasó, ha a közelében rohamot kap egy pánikbeteg? Kezdetnek az is megteszi, ha nem ellenséges! A támogató jelenlétével könnyedén segítheti a beteget a roham leküzdésében. Emlékeztetnie kell a beteget az egyenletes légzésre! Tudatnia kell a beteggel, hogy nincsen veszélyben, valójában nem történt valódi baj! Igazából egyetlen dolga van, az pedig az egyén megnyugtatása. Arra nem képes, hogy véget vessen egymaga a másik rohamának, de segíthet neki abban, hogy kikecmeregjen a szorongásos állapotból. Érdemes megőrizni a segítőnek a nyugalmát. Abból csak további gondok lesznek, ha átveszi a pánikbeteg nyugtalanságát. Igazából egy olyan szituációt kell kialakítani, ahol nem a segítő veszi át a segítendő pánikját, hanem a segítendő a segítő nyugalmát. A szolidaritás és vele együtt az empátia arról szól, hogy nem csupán észrevesszük, ha bajban van a másik, de segítünk is neki kikecmeregni a bajból.
Még lehetne elmélkedni azon, a modern társadalmak miért vannak tele pánikbeteg emberekkel. Körülbelül azért, amiért tele van alkoholistákkal, techfüggőkkel és kapcsolatfüggőkkel. Felesleges többet mondani a témában. Az egyénre lebontva egy valami a lényeg: a pánikbetegség egy olyan verem, amiből kötelessége kijönnie annak, aki beleesett! A gyógyulás, akár szakemberek segítségével, akár önmagunk munkája által, elengedhetetlen a boldogság eléréséhez!
