Grafománia

Grafománia

Jegyzet

2020. augusztus 15. - Frederick2

c489fd1a3dd45ddbf67912559527200d.jpg

Marjorie Liu - Sana Takeda: Monstress.

A könyvesboltban rengeteg alkalommal belefutottam a képregénybe. Sokáig gondolkodtam, hogy megvásároljam-e magamnak. Gyönyörűen, művészi igényességgel megrajzolt képek; fantasy téma; kalandos sztori. Elég borsós ára van; ha megveszem az első három részt, simán ott hagyok a kasszánál 15 000 Ft-ot. De az igényes szórakozásnak ára van.

Aztán beleolvastam a kritikákba.

"Ha a férfiak holnap eltűnnének, attól a háború, a szegénység még létezne – pont ugyanazok a problémák, melyekkel most is küzdünk. Szeretjük azt képzelni, hogy mi, nők jobban irányítanák a világot – és én is ezen optimisták közé tartozom –, de csak a nemünk miatt nem vagyunk az élet feljebbvalói. Nagyszerűek vagyunk, de nem tökéletesek. Emberek vagyunk. Akárcsak a férfiak." (Marjorie Liu)

Oké.

"A feminizmus problémafelvetéseinél Liu-nak sokkal fontosabb a háború és a kisebbségek kérdése. Az emberek birodalmát, Zamorát egy hatalmas fal választja el a barbárnak titulált kevert lények népétől; szabad rabszolga-kereskedelem folyik, ahol arkániakat adnak-vesznek; a Küméi Tanács tagjai hidegvérrel darabolnak és dolgoznak fel sokszor emberszerű, de olykor gyermek arkániakat – ezek a példák az idegengyűlölet és a háború nyers valóságát mutatják be, amit a meseszerű-art décos rajzok sem tudnak elkozmetikázni." (Scheirich Zsófia)

"Én például a politikai cselszövéseket legszívesebben átlapoztam volna, de a türelmes átböngészésnek megvan a hozadéka: végül is profin szinkronizál rá modern korunk kaotikus, változó érdekszövetségek mentén gyakran áthuzalozott politikai közéletére. Igaz, ez a hátulütője is, a mindennapok bosszantó hírei elől az ember éppenséggel szívesen merülne néhány órára egy pihentetőnek gondolt fantasy könyvbe. És ugyancsak nincs meglógás a menekültválság és a másság kérdései elől sem: egyrészt itt szó nincs sematikus, önfelmentő, vagy épp populista megközelítésről, minden figura, és a kisebb-nagyobb közösségi szintek, egészen a népkarakterekig, életszerűen és a maguk pőreségükben domborodnak ki. Néha szinte már túl kegyetlennek is hat ez a lecsupaszítás és konfliktuskezelés, ebből a szempontból a sallang- és szépítésmentes kortársirodalomra hajaz a Monstress. Ez azok számára, akik a romantikusabb lekerekítést, a szeplőtlen hősiességet és a heroikusságot várják egy fantasytól, nyilván nem teszi feltétlenül vonzóvá. Számomra viszont, aki mindenekfelett drámaiságot, kockázatot, akár kényelmetlen szembesülést várok egy irodalmi/képregényes műtől zsánertől és formától függetlenül, felettébb ellenállhatatlan." (Rácz Mihály)

Igen, politizál a mű. Mostanában divat, hogy az egykor apolitikus fantasy is politizál. Persze nem új keletű ez, csak hát eddig kb. az urban fantasy műfaj gyakorolta ezt, nem pedig a hagyományos sword & sorcery fantasy. Talán a Game of Thrones és a Witcher voltak az elsők, amik úgy gondolták, nem csupán szórakoztatni fogják az embereket, de politikailag formálni is őket. Úgy látszik, ebbe állt bele a Monstress is.

A régi szép időkben, mielőtt elterjed volna az USA-ban és Európában a kultúrháborús és identitáspolitikai szarság, jóval egyszerűbb volt eldöntenem azt, hogy megveszek egy könyvet vagy sem. Ma viszont órákig kell gondolkodnom azon, hogy érdemes-e elolvasnom valamit vagy sem. Amúgy miért kell nekem tudnom azt, hogy az adott fantasy szerző nem ért egyet Trump és Orbán anti-migrációs politikájával? Trump migrációs politikája annyi, hogy nem engedi be az USA-ba a mexikói drogkartell embereit; Orbán migrációs politikája meg az, hogy nem szabadít rá az EU utasítására Al-Kaida és ISIS katonákat meg iszlamista fanatikusokat a magyar társadalomra. A baloldal erre az anti-migrációs politikára húzta rá a saját több sebből vérző antirasszizmusát, a művészvilág bizonyos szereplői pedig hűségesen kiszolgálja ezt az igényt. Marjorie Liu és Sana Takeda készít egy képregényt arról, hogy nem értik a menekültválságot. A tanulság: a rasszizmus csúnya dolog, ők is emberek, éljünk egymás mellett a multikulturalizmus tanai szerint! És hát persze belecsempészünk némi, Gender Studies és LMBT által oly divatossá tett identitáspolitikai elemet is. Mint például két leszbikus picsát, ahogy éppen egymásra másznak az ágyban!

Ebbe egyébként az a szörnyű, hogy amikor úgy döntök, miszerint nem olvasom el az ilyet, lehet, hogy éppen rossz döntést hozok. Ott lappang bennem a bűntudat, hogy valami olyasmit utasítok vissza, ami lehet, hogy esztétikailag igényes és élvezetes, szórakoztató, vagyis tényleg jó. (Végül is a Mad Max 4 sem volt rossz film.) De egyszerűen nem vagyok kíváncsi a folyamatosan újracsomagolt baloldali identitáspolitikára. Ha valaki hozzám vágja, akkor talán végigolvasom, de pénzt nem adok rá.

Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a politika betüremkedése kifejezetten rosszat tett a fantasy-nak. Is. Meg még sok más kulturális fenoménnek is.

Ma már fantasy-t olvasni is politikai tett.

Szomorú ez. Nagyon szomorú.

A bejegyzés trackback címe:

https://grafomanpali.blog.hu/api/trackback/id/tr9716165112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2020.11.02. 06:24:14

A javával egyetértve azt azért szögezzük le, hogy a régebbi képregények is átpolitizáltak voltak, csak máshogy. A korai Batman, Superman mind magán hordozza a hidegháborús vörösfrászt és a frissen legyőzött nácik fölötti büszkeség emlékét. Csak ott ez még nem ment az élvezhetőség rovására, vagy nem annyira, mint most.
De ha csak az eredeto Star Wars-t nézzük, az is egy echte hippi antifasiszta power trip, de még ott is épp csak annyira, hogy attól még élvezhető volt az egész. Még a prequel trilógiára is igaz ez. Az nyilván más kérdés, hogy ahogy felnő az ember és rájön, hogy a progresszió átbassza a palánkon, szinte törvényszerűen lesz Birodalom- és Palpatine párti.

Frederick2 2020.11.02. 11:13:24

@don Fefinho: Mostanában gondolkodom abban, hogy valamikor elő kellene venni a Witcher franchise-t. Nem azért, mert trendi (általában szarok a trendekre). Hanem mert érdekel. Érdekel, mennyiben igaz, miszerint megreformálta a sword & sorcery fantasy műfajt. Regények, PC-gamek, talán a sorozatok is. Persze ez is politizál (elég csak elolvasni pár kritikát a Moly-on), de kellő immunitással lehet kezelni ezt is. Kicsit azért ódzkodom tőle, mert van benne antirasszizmus meg girl power - de a kíváncsiságom erősebb, mint az ódzkodásom. A 2021-es években mindenképpen elő akarom venni a franchise-t, talán még kritika is lesz belőle.
süti beállítások módosítása