Előre jelzem, hogy ezen írásom nem egy analitikus esszé, hanem csak egy karcolat. Akár bekerülhetne a Grafománpali Jegyzetei közé is. Igazából csak fáradtan jelzem egy újabb illúzió széttöredezését. Regisztrálom a szomorú pillanatot, amikor egy újabb délibáb tűnik el a sivatagban.
Ismerőseim hívták fel a figyelmemet Pottyondy Edina tevékenységére. Hogy micsoda fantasztikus női értelmiséget kapott a Centrum – szép, vicces, intelligens, rendszerkritikus! Promózza a Tibi atya, promózza a Szélsőközép Facebook-oldal! ÉS PUZSÉR RÓBERT FELESÉGE! Lady Centrum! A lényeg: nem akárki! Hát akkor nézzük; felmentem a Youtube-csatornájára, és megnéztem néhány videóját! Szép? Az, hogy egy nő arcát eltorzítja a gyűlölet és a harag, abban nincsen semmi szép. Vicces? A lehető legprimitívebb humorral dolgozik. Intelligens? A monológjaiban nyomokban sincs intelligencia. Rendszerkritikus? Egy önálló gondolata sincs, a férjét másolja, alacsony színvonalon… Mint a legtöbb embernek, nekem is megvan a külön listám azokról a youtuberekről, akiket szeretek, kedvencek, és szerintem tehetségesek. KenytheOne, FreddyD, Pamkutya, TheVR, KTN Gaming, Puzsér. Nem vagyok hajlandó Pottyondy Edinát berakni közéjük. Pottyondy nem tehetséges. Pottyondy minden egyes videója arról szól, mennyire gyűlöli ezt meg ezt meg ezt; azzal munkálkodik, ami az emberben a legsötétebb: a gyűlölettel. A fröcsögés pedig nem érdemi tartalom. Az, hogy népszerű, az meg nem elég érv ahhoz, hogy tiszteljem a Youtube-n való őrjöngését. Azért népszerű, amiért az Irigy Hónaljmirigy: mert az emberek többsége igénytelen, csőcselék.
A legrosszabb az, hogy Puzsér felesége. Ugyanis ez szimbolikus. Azt jelenti, hogy Puzsér lejjebb vitte a lécet. A Centrum stílusban még közelebb került a pöcegödörhöz.
Magam belefáradtam a Balliberális Network és a NER által generált hideg polgárháborúba. Kibaszottul belefáradtam. Reménykedve abban, hogy a két hatalmi tömb társadalmat megosztó vetélkedése meghaladható, támogattam szinte minden centrumtörekvést. Ez volt kezdetben az LMP, míg be nem integrálta magába a Balliberális Network. A Kétfarkú Kutyapárt dettó (ami amúgy nagyobb csalódás volt számomra ezen a téren, mint az LMP). A végén eljutottam Puzsér Róbertig, és a körülötte kialakult értelmiségi körig, a Szélsőközépig. Már az elejétől fogva tudatában voltam annak, hogy problémás a srác. Puzsér, minden erénye ellenére, felszínes és igénytelen. Több jel utalt arra, hogy nem jár jól a Centrum, ha ő lesz az ikonja. Igen, Puzsér Róbert a centrumpolitizálás ikonja, a balliberális kurzus és a nersevik kurzus elutasításának szimbóluma. Egyéni véleményem az, hogy jobban járt volna a Centrum, ha Schiffer András válik az ikonjává. Schiffer más történet; maradt nekünk Puzsér, a magyar narancs, savanyú, de a miénk! Fogcsikorgatva nyomon követtem a munkásságát, toleráltam a hibáit, várva, hogy kinő belőle valami értelmes. Jó hosszú idő eltelt, és nem nőtt ki belőle semmi! A fantábor által sokat hivatkozott Sétáló Budapest is csak egy hosszú flashmob volt, a főpolgármesteri választás meghackelése – annak persze zseniális! A maga módján egy szerethető figura, akinek magam is sokszor drukkoltam és szurkoltam, amikor megmérettette a saját erejét akár a politika, akár az értelmiség, akár a bulvár alvilági figuráival. Még most is időnként, nagy néha elolvasom egy-egy cikkét, megnézem egy-egy videóját. De félretéve a szimpátia tényeket torzító szemüvegét, a realitások talaján látni kell, mennyire elcseszett a figura!
Továbbra is úgy vélem, szükség lenne a Centrumra a magyar politikai erőtérben. Sokáig bizakodtam abban, hogy Puzsér és fantábora (barátai, hívei, szimpatizánsai) munkálkodásából teremtődik meg egy harmadik erő, amibe nyugodt szívvel becsatlakozhat az ember fia és lánya. Én rengeteg hülyeséget toleráltam, annak ellenére, hogy sok balhé jelezte, mennyire nem alkalmas Puzsér a Centrum megteremtésére. Bármilyen furcsán fog hangzani amúgy, de számomra a Tolkien-életmű elleni primitív, alantas színvonalú támadás volt az, ami a legerőteljesebben rávilágított arra, mennyire problematikus Puzsér személye. Még a legsunyibb kártyát, a rasszizmus vádat is elővette Tolkien-nal szemben. A tolkieni tradíció dekonstrukciójára való kísérlet mutatott rá, mennyire nem rendezett Puzsér értékrendje. De még ezt a brutális égést is elviseltem, mert bizakodó voltam, hogy kialakul a Centrum.
Cetrum immár van a politikában. Úgy hívják: Mi Hazánk. Atyja: Toroczkai László. Őszintén: nem ettől a kalandortól vártam azt, hogy kialakít egy harmadik frontot. Mindenesetre ma azok az emberek, akik el akarják utasítani a Balliberális Network-öt és a NER-t, áradnak a Mi Hazánkba. Miközben Puzsér és hívei még mindig egy értelmiségi szubkultúra, nem több. Még arra sem volt képes, hogy mozgalommá nővekedje ki magát, nemhogy egy párttá. A gond pedig az, hogy egyre gázabb lesz az egész. Közben a Toroczkai vezette Mi Hazánk ugyanúgy lehet NER-tégla, mint a Thürmer vezette Munkáspárt. Komolyan vehető Centrum Magyarországon nincs!
Ami meggyőzött végleg, mennyire nyomorult az egész, az Puzsérné ámokfutása! Pottyondy Edina, ex-Momentumos, youtuber/influencer. A férje oldalán politizál, annak tekintélyét meglovagolva, kellemetlen alkesz lumpenproletár stílusban. Nem szennyezem azzal a blogom, hogy linket osztok meg a munkásságából; elég beírni a Youtube-ba a nevét, és már az ember élvezheti is az előadást egy kannás bor társaságában. A videóinak megtekintése csak saját felelősségre!
Egy KenytheOne-idézet! Idézem, mert mélységesen egyetértek vele!
"Trágárkodás továbbra sem ad semmit egy videóhoz, nő szájából még ocsmányabb. Szomorú, hogy egyre több hölgy hiszi azt, hogy alkalmazkodni kell a férfiak undorítóan mocskos nyelvezetéhez. Nem kell, lányok, nem kell!"
Dehát csúnyán beszélni, ugyebár, menő! A csúnya beszéd adja a keménységet, az őszinteséget, a komolyságot, a vagányságot… meg még miket mondott a Mr. Busta? Mindegy, majd eszembe jut!… A nőknél a csúnya beszéd, a trágárság és káromkodás amúgy is a lázadás és a progresszió kifejeződése; ha még az Urat is szidalmazza, az jelzi, hogy felvilágosult, aufklérista! Az a nő, aki csúnyán beszél, aranyos, nem tudtad? Ha még alkoholizál is, szuperaranyos! Verekszik? A legjobb!
Az én esszéimben is akadnak időnként trágár szavak, de csak módjával adagolva. Régi hiba, ha valaki sűrűn alkalmazza, szinte dagonyázik benne. Nőknél viszont tényleg illúzióromboló. A trágár beszéd jelenleg egy önmegvalósító forma az értelmiségi nők, legfőképpen a bölcsészlányok számára. A politika szolgálólányai amúgy is jó példával járnak elől: a „jobbos” M. Dobos Marianne és a „balos” Papp Réka Kinga egyaránt egy segédmunkás stílusában küldi el melegebb égtájakra a politikai ellenfeleket. A politikai értelmiség nőstényfarkasainak olyan mocskos a szájuk, hogy undor őket hallgatni.
Pottyondy Edina közszereplése össze van kapcsolva Puzsér Róbert centrumpolitizálásával. Pottyondy Edina ugyanis nem úgy politizál, mint Pottyondy Edina, hanem mint Puzsér felesége, Puzsérné. Pottyondy Edina nem csupán felesége Puzsér Róbertnek, de harcostársa is a küzdelemben. Mindkettejük cselekedete a centrumpolitika megnyilvánulása. Összetartoznak, mint „két kicsi legó”. Olyanok ők egymásnak, mint Duró Dóra és Novák Előd. Nem csupán férj és feleség, hanem harcostársak a politikában. Társak a magánéletben és a közéletben.
Igen, Pottyondy-val ez a probléma. Nem az, hogy csúnyán beszél. Nem az, hogy úgy néz ki látványra, mint egy keménykötésű női börtönőr. Még csak nem is az, hogy a Puzsérhoz hasonlóan egy gyenge idegrendszerű, beteges lelkületű, szereplési mániás személyiség. A közös gyermek mindenesetre rendkívül rosszul fog járni két ilyen idegroncs szülővel, roncs felnőtt lesz maga is. A közös gyermek felelősség, ami ha lenne bennük, akkor visszavonulnának a közszerepléstől, s minden idejüket és energiájukat a gyermekre fordítanák, nem pedig az egójukra. Az egójuk oltárán nem csupán ők fognak elégni, de a gyermek is. De ez a privát szféra, én pedig politikai oldalról nézem ezt az egészet.
Pottyondy Edinával politikailag az a probléma, hogy a tevékenységét hozzáköti Puzsér centrumpolitikai aktivizmusához. Pottyondy közszereplő: egyszerre egy bukott balliberális politikus, egy feltörekvő véleményvezér és egy népszerűségnek örvendő centrumpolitikus felesége. A közszereplése pedig azért problémás, mert
1, a balliberális politikát képviseli magánszemélyként;
2, a politikai ellenfeleit, legyen az fideszes, elempés, momentumos, emeszpés, dékás, minősíthetetlen stílusban mocskolja; hozzájárulva ezzel a politikai közbeszéd további romlásához
3, férfienergiával dolgozik, semmi nőies nincs benne, verbálisan agresszív; konzerválja azt a rossz mintát, amit már évek óta nyomatnak az értelmiségi nők irányába a „progresszív” oldalon.
Mivel sajnálatosan ma Magyarországon egyedül Puzsér Róbert a centrumpolitika ikonja, Pottyondy pedig az ő felesége, ezért nem elhanyagolható a felelősségük. Szomorúan ezeken az embereken múlik, milyen lesz a magyarországi Centrum. Lesz-e egyáltalán belőle valami? Igazából oly mindegy, mert pozitív változásokat én már nem várok a Puzsér-szektától! Puzsér folyamatosan karaktergyilkolja önmagát. Mindezzel párhuzamosan gyengíti a centrumpolitika kibontakozásának esélyeit. A balliberális feleség valószínűleg még inkább hozzájárul az inflálódáshoz. Az én részemről eltűnt a Puzsérba vetett bizalom. Végleg. Egy gyenge idegrendszerű, beteges lelkületű, széthulló személyiségű értelmiségire nem lehetséges építeni egy Centrumot. Kár érte. Józan ésszel, megfontolt gondolkodással eljuthatott volna A-ból B-be. Most jelen pillanatban egy helyben toporog. Ahogy elnézem, pokoli megpróbáltatások várnak még Puzsérra és csekély számú fantáborára. Persze még így vállalhatóbb alternatíva, mint az a két politikai törzs, amelynek egymással való küzdelmébe lassan beledöglik az ország.
