Miből áll ma a modern társadalom?

Létezik a termelési és fogyasztási rendszer, amire ráépül a munkaerő-piac, minderre pedig rá van húzva egy társadalom. A termelési és fogyasztási rendszer belülről beteg, ezért a ráépülő munkaerő-piac is beteg. Az irracionálisan működő termelési-fogyasztási rendszer és az irracionálisan működő munkaerő-piac ezért elidegenedést generál, ami belülről roncsolja és bomlasztja a társadalmat. Az elidegenedés legtisztább formái a függőségek. Szociáldarwinista és materialista alapokon nyugszik az atomizált társadalom. Az emberek úgy vélik, akkor biztosítják a legmegfelelőbben a maguk és a családjuk túlélését, ha anyagi javakat halmoznak fel, és ezért folyamatosan képesek beszállni egy olyan küzdelembe, ahol ember embernek farkasa. Itt el is érkeztünk ahhoz, miből is ered a modern társadalmak dekadenciája, és miért is van válságban a globális kapitalizmus. Igaz, annak spirituális okáról még nem is ejtettünk szót, ami az Istentől való eltávolodás.

A modern társadalom általában két fajta közösséget biztosít a benne élő embereknek: a családot és a munkahelyet. A család a nemzet legkisebb egysége, ami nem elegendő közösségi tér az egyes embernek, a munkahelyek többsége pedig nem képes arra, hogy úgy működjön, mint egy valódi közösség. A dolgozók többsége kiég a munkahelyén, a kiégett lelkét pedig beviszi a családba, amivel hozzájárul a család bomlásához. Az emberek egy része nem is elégszik meg a családdal és a munkahellyel, hanem csatlakozik valami egyéb közösséghez, ami képződhet a sportból, a hobbiból, a politikából, a vallásból, valami civil tevékenységből.

Egyre több ember dönt úgy, hogy nem elégszik meg azzal a közösségi léttel, amit nyújt neki a modern társadalom. Sokan keresik a valódi közösséget. Ezek az emberek eljutnak arra a felismerésre, hogy több értelme lehet az életüknek a munkahely+magánélet mátrixnál. A munkahelyek többsége pusztán ültetvény, amely rámegy a dolgozó magánéletére: a rendszerszolga rengeteg időt robotol a munkatáborban, miközben nem jut minőségi idő a privát szféra menedzselésére. Ezen személyek eljuthatnak odáig, hogy megtagadják a hagyományos munkaerő-piacon való létet, és törekedni kezdenek arra, hogy az értékes életüket beillesszék egy egészséges közösségbe.

Úgy is nevezik ezeket a személyeket, hogy korai ébredők. Egyesek megtalálják a valódi közösséget, mások próbálnak létrehozni egy saját közösséget. Szomorúan egyre több olyan sztorit hallunk, hogy nem sikerült, gondoljunk a vért izzadó ökofalvakra, vagy a Kőházy Ferenc által létrehozott Egység kálváriájára. Jelenleg nem vagyunk képesek ösztönös közösségeket létrehozni, mint az őskorban az előember; kizárólag tudatos közösségeket hozhatunk létre. Még egyszer kihangsúlyozom: nem ösztönösen, hanem tudatosan hozhatjuk létre az újfajta közösségeket.

Az újfajta közösség nem etnocentrikus. Bár Kassai Lajos, Böjte Csaba és Kőházy Ferenc büszke a saját magyarságára, de szívesen látják közösségükben a nem fehér bőrű személyeket is, ha tisztességesek és becsületesek, tiszta a moráljuk, egészséges a lelkük. A realizálódni próbáló ökofalvak sem határoznak meg bőrszínt és etnikumot. Egyedül a Kossuth Lajos-féle nemzeteszme feltámasztását megkísérlő Mi Hazánk és segédszervezetei etnocentrikusak, de ők a régi rendszer tartozékai.

Ha fejlesszük az önreflexiós énünket, képesek leszünk tudatosan benne lenni a kapcsolatainkban és a konfliktusainkban. A közösségben levés azt jelenti, hogy a közösség tagjai összekötik egymással az életüket. A valódi közösségben nincsenek titkok. A közösségben az egyén merészel nyilatkozni a lelke legsötétebb zugairól és a tudata legelrejtettebb gondolatairól. Csak akkor haladhatóak meg a pszichológiai korlátok, ha az egyének egymást teljesen kiismerve képesek az együttműködésre. A közösségben azért szövetkeznek egymással a tagok, hogy tudjanak mindannyian lelki és szellemi szinten fejlődni. Szükséges egy keretrendszer, amiben végbemennek ezen folyamatok. Az egyén kizárólagos kiteljesedési tere a közösség. A társadalmi innovációs sejt nem lehet más, mint a közösség. A közösségnek nincs alternatívája.

Alapvető ösztönünk a menekülés. Az ember számára sok minden jelentkezhet csapdaként: egy párkapcsolat, egy munkahely, egy pozíció, egy ál-baráti társaság, sőt sajnos időnként maga a szülői ház is. Ilyenkor egyedüli megoldás a menekülés. Ezzel szemben áll a ragaszkodás. Én ragaszkodom ehhez a párkapcsolathoz, mert van benne szex, és rossz a magány; ehhez a házassághoz, mert ott a gyerek; ehhez a munkahelyhez, mert szükségem van a pénzre; ehhez a pozícióhoz, mert jár érte az elismerés; ehhez a kapcsolati tőkéhez, mert haszonnal jár stb. Csak tudatossággal tudunk elszakadni a menekülés-ragaszkodás-kizsákmányolás vonalról. Csak a nagyon fejlett jellemek rendelkeznek a nagyon fejlett tudatossággal. A tudatfejlesztés együtt jár a jellemfejlesztéssel.

Ami egyben tartja a közösséget, az egy eszme és a belőle fakadó ügy. Az emberek összerakják a tulajdonságaikat, hogy ezzel létrehozzanak, fölfejlesszenek és megerősítsenek egy közösséget. A közösség tagjainak meg kell egyeznie abban, mik az alapvető értékek és elvek. Konkrét célokra van szükség a közös cselekvéshez. Nem csupán az eszmében és az ügyben, meg az értékekben kell megegyezni, hanem a megszervezés módjában, eszközeiben, erőforrásaiban és szabályaiban is.

A közösség is alá van vetve az evolúció törvényeinek. A közösség nem áll meg önmagában, hanem alakul, változik, fejlődik; eljut A-ból B-be, majd folytatta az útját C-be, és így tovább… A közösség fejlődésével egyre magasabb szintre jutnak az alapelvek és a belőlük fakadó célkitűzések. A fejlődés során a lelki és szellemi szövetség folyamatosan formálódik a keretrendszeren belül.

A közösség tagjai a megegyezés során elindulhatnak jó és rossz irányba is. A diskurzus minőségén múlik, milyen értékeket, elveket és célokat fogalmaz meg egy közösség. Valószínűleg eltérő minőségben mehetett végbe ez a diskurzus a Jehova Tanúi és a Krisna-tudatú Hívők között – érződik a különbség, igaz? Csak akkor folyhat le egy egészséges diskurzus és konszenzus, ha tiszta lelkületű, önreflexióval rendelkező közösségi facilitátorok állnak mögötte.

A közösségben élőket nem mozgathatja az ego. Szükséges egy erős keretrendszer, ami visszafogja az egót – mint például a vallás. Szükséges egy olyan viszonyulás, ami oldja az én szorítását – mint például a barátság és a testvériség. Csak akkor marad életképes a közösség, ha a tagjai képesek meghaladni önmagukat. A közösségépítés nem mentesíthető önmagunk fejlesztésétől és a transzcendenshez való kapcsolódástól. A modern társadalom megtagadta Teremtőjét, az újfajta közösségeknek vissza kell találni Teremtőjéhez!

Az individualizmus, a materializmus és a szociáldarwinizmus bomlasztóanyagok, így szóba sem jöhetnek fundamentumként egy közösségnél! Nézzük csak meg a modern társadalmak legtipikusabb közösségét: a munkahelyeket! A munkaerő-piacon döglődő munkahelyi struktúrák a legékesebb példái, milyen az, amikor közösségeket ilyen fundamentumokra építünk. Individualizmus – mikor a dolgozó többre tartja magát, mint az összes többi munkatársát; „csak is én”! Materializmus – mikor a dolgozó egyetlen célja a munkabér felmarkolása, mely révén biztosítja a túléléshez szükséges anyagiakat! Szociáldarwinizmus – amikor a dolgozók klikkekbe verődnek, és egymással harcolnak pozíciókért, magasabb bérért, bagatell célokért, frusztráció levezetésből, pusztán a semmiért! Intrikák, pletykák, rágalmak, viták és veszekedések; farokméregetések; „mit tettél le az asztalra”; banális félreértések; tudatos és tudattalan bántások; sértődések és sérelmek; revans. A legtöbb cégvezető és állami intézményi igazgató észlelte, hogy hiányzik a munkahelyen a szolidaritás, ezért magához rendelt drága pénzért coach szakembereket, segítsenek kialakítani egy erős munkaközösséget. A coach a munkaerő-piacon tevékenykedő vulgárpszichológia megtestesítői: minden kommunikációs stratégiájuk, elméletük és gyakorlatuk, óvodás színvonalú játékaik, időrabló meetingjeik, struktúra-modelljeik ráncfelvarrás. A coach bűvészei, hasonlóan a liberális pszichológia képviselőihez, nem kérdőjelezik meg a munkaerő-piac szociáldarwinista természetét, ezért a boszorkányságuk nem ér lófaszt sem!

Az újfajta közösségek nem szerveződhetnek úgy, mint a modern társadalmak! Tökéletes állatorvosi ló ehhez a munkaerő-piac, és az azon szerveződő munkahelyek. Az önvizsgálat segít abban az egyénnek, hogy túllásson az egyéni érdekein. Akár tetszik, akár nem: a közösségi érdek előbbre való, mint az egyéni! Traumákon kapcsolódik egymáshoz két ember, több ember. Az egyénnek és a közösségnek egyaránt vizsgálnia kell önmagát, és ha van bűne, mind egyénileg, mind közösségként végre kell hajtania a bűnbánatot! Önmagában a pszichológiai módszerek nem oldják meg a problémák nagy részét, de segíthetnek a megoldásban. De csak akkor, ha nem egy hazugság-szisztéma elfedésére szolgálnak, mint a liberális pszichológia és a coach.

Ahogy a globális kapitalizmus egyre mélyebbre süllyed a válságban, a modern társadalmakban egyre több lesz az olyan ember, aki tudatosan vágyik a közösségre, és kész is tenni érte. Ezek az emberek nem csupán akarják a közösséget, de ha van rá lehetőségük, meg is alkotják maguknak. Azt is látom, hogy növekszik azon emberek száma, akik képesek az önreflexióra, és nem engedik át magukat a felfújt ego azon kényelmének, hogy másokat hibáztassanak az általuk elkövetett hibákért és bűnökért. Képesnek kell lennünk arra, hogy megálljunk a tükör előtt, és elmondjuk, milyen hibákat és bűnöket követtünk el az életben – csak ezen lelki megtisztulás után lehetünk egy valódi közösség hasznos tagjai!

Az elmúlt évtizedek fájó tapasztalatai sajnálatosan azt mutatják, hogy ha sok ilyen ember alkot közösséget, akkor sem lesz feltétlenül kohéziós egység. Említődött az írásomban a spiritualitás, ami itten érthető úgy is, mint hit. Ahol megélik közösen a hitet, ott megalakul a valódi közösség. Minden emberi lélek vágyódik az elfogadásra. Az emberi lélek akkor gyógyul a maga sebeiből, ha azt érzi, van közösség, amely elfogadja őt. A közösség a közös irányban történő cselekvésnek helyszíne és állapota. Sok ökofalu kis hazánkban azért nem életképes, mert tagjaik között gyenge a hit. Azt is látom, hogy sok közösségi facilitátor teozófiára és antropozófiára, meg New Age-ökörségekre kíván alapozni ilyesfajta közösségeket – na most ezen ideológiákból semmi más nem származott eddig, csak nyerészkedő szekták! Én katolikusként annak örülnék, ha a Regnum Márianum területén több keresztény gyökerű közösség jönne létre, ámbár nem feltétlenül szükséges a Jézus-hit a közösségi léthez, ámbár szilárd alap.

Kassai-völgy. Dévai Szent Ferenc Alapítvány. Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége / Krisna-völgy. – Nagyon szép példák a közösségi létre. Ahogy Kassai Lajos megfogalmazta, minden egyes közösség valójában egy menedék. Túl kevés van belőle. Remélem, az elkövetkező években gombamód szaporodni fognak az ilyen típusú közösségek – mert ha összedől a globális rendszer, rengeteg menedékre lesz szükség a magára hagyott embertömegeknek.