Haatsu - Peter Pan Syndrome

(blogtervezet)

Ez csupán gondolatfutam, nem egy komoly esszé. Olyan téma ez, amiről több tucat értekezést, tanulmányt és esszét lehetne írni, sőt egy több száz oldalas könyvet! De amiben én gondolkodok eme tematika kapcsán, az egy blog. (Ez lenne a harmadik, a meglévő kettő mellett.) Ami az új blog témája lenne, az a Pán Péter-szindróma. Három oka van annak, amiért úgy gondolom, érdemes lenne foglalkoznom a témával.

I. Úgy vélem, a Pán Péter-szindróma súlyos mentális probléma a nyugati civilizációban. A Pán Péter-szindróma a felnőttek infantilizmusának a „tudományos” megnevezése. Mi az infantilizmus? Biológiailag felnőtt emberek visszavágyódnak a gyermek és/vagy kamaszkorba. Az infantilis férfiak és nők a Pán Péter-szindrómások. Biológiailag felnőttek, de mentálisan gyermekek és/vagy kamaszok. A klasszikus mese szerint Pán Péter azokat a gyermekeket viszi el Sohaországba, akik nem kérnek a felnőttek világából. A Pán Péter-szindróma célja, hogy az egyén megmaradjon örök gyermeknek és/vagy kamasznak. A nyugati civilizációban az Y-, a Z- és az alfa-generáció számára egy vonzó modell – ami, érthető okokból, nem működőképes. Nem működőképes, de népszerű.

II. Rendkívül zavar az a fajta politikai korrektség, ami a Pán Péter-szindróma kapcsán uralkodik a közbeszédben. Bár a liberális pszichológia negatív jelenségként értelmezi, a hivatalos baloldali, jobboldali és apolitikus diskurzusok nem merészelnek igazán a téma mélyére hatolni. Valamilyen szinten érthető a gyávaságuk, ugyanakkor rendkívül káros eme probléma tabusítása.

III. A liberális pszichológia felszínesen foglalkozik a Pán Péter-szindrómával. A liberális álláspontot képviselve még így is fenntart egy politikai korrektséget, ami miatt egyrészt eltorzít bizonyos információkat, másrészt nem érinti a jelenséget a maga mélységében. Igazából nem beszél őszintén a problémáról, hanem hamis képet fest róla.

Mik is a problémák azzal, ahogy a Pán Péter-szindrómát kezeli a liberális pszichológia?

1, A liberális pszichológia elismeri, hogy a Pán Péter-szindrómának egyaránt vannak férfi és női áldozatai. Ennek ellenére folyamatosan a férfi áldozatokat emeli a középpontba. A liberális pszichológia megfelel a feminista korszellemnek; liberális pszichológusnői egyben feministák is. A liberális pszichológia azért foglalkozik kizárólagos alapon a Pán Péter-szindróma férfi áldozataival, mert ezáltal is erősítheti a férfiak elleni nemi soviniszta uszító hangulatot; és azért nem foglalkozik a Pán Péter-szindróma női áldozataival, mert ezáltal kíméli azt a női tömeget, amit a politikai megrendelőként funkcionáló Gender-kurzus felhasznál a saját politikai küzdelmeihez. A liberális pszichológia valójában a Balliberális Network eszköze, ezáltal tudományossága megkérdőjelezhető.

A liberális pszichológia előszeretettel kezeli párkapcsolati problémaként a Pán Péter-szindrómát, egyedül a női nézőpontot érvényesítve. A liberális pszichológia értelmezése szerint a normális, felnőtt nők komoly bajban vannak a párkapcsolat terén, mert túl sok a Pán Péter-szindrómás férfi. Hadd tegyem fel a kérdést: a normális, felnőtt férfiak mit kezdjenek a szintén kamaszkorban ragadt, infantilis, gyermeteg picsákkal? A felnőtt férfi ugyanúgy szembesülhet azzal a problémával, hogy a környezetében lévő szingli nők többsége gyermeteg, Pán Péter-szindrómás, vagyis feleségnek és gyermekei anyjának alkalmatlan. Ez nem kizárólagos női probléma, hanem olyan, ami érinti mindkét társkereső felet.

A liberális pszichológia úgy állítja be a Pán Péter-szindrómát, mint ami az esetek többségében csupán a férfiak hibás működése. Egy olyan mentális betegséget ír le férfibetegségként, amivel számos nő is küzd az élete során. Jelzem a liberális pszichológia művelőinek: a Pán Péter-szindróma terén egyenjogúság van a két nem között!

2, A liberális pszichológia hallgat arról, hogy a Pán Péter-szindróma egyik következménye a beteges társadalmi és gazdasági rendszernek. Igazából a Pán Péter-szindróma a rendszerszintű elidegenedés egyik terméke. Emberek égnek ki a munkaerő-piacon. Férfiak és nők tömegeinek kimerülése érhető tetten a jelenlegi termelési és fogyasztási struktúrában. A valóság sok ember számára lesz sivár. Emiatt pedig sokan menekülnek a fantázia területére – és sokan benne is ragadnak ebben a virtuális valóságban. A felnőttség már a 20. században összekapcsolódott a munkával és a családdal. A 21. századra a munkaerő-piac sokak számára a földi pokol területe lett, a család intézménye pedig súlyosan erodálódott. Ha ez a szenvedés egyet jelent a felnőttséggel, akkor sokak számára jobb kamasznak maradni! Természetesen ez egy rossz választás, de ez az illúzió természetes egy olyan rendszerben, ahol a felnőttség egyet jelent a kiégéssel.

A liberális pszichológia nem alkalmaz rendszerkritikát. Tisztában van vele, hogy a hibásan működő rendszer okozza többek között a Pán Péter-szindrómát. Meg még sok más mentális betegséget is. De eme rendszerkritika nem érdeke. Nem ezért fizet a gazda!

3, A liberális pszichológia nem beszél arról, hogy a Pán Péter-szindróma egy régóta működtetett trend. Olyasmi, ami benne van a mesterségesen generált korszellemben. A média és a kultúra folyamatosan vetíti az Y-, a Z- és az alfa-generációnak, hogy maradjon gyermek, ne lépjen túl a kamaszkoron, legyen örökké fiatal! A celebek és az influenszerek korunk hősei! Cseppet sem véletlen, hogy a celebek és az influenszerek többsége is gyermeteg, infantilis, Pán Péter-szindrómás. A celebek és az influenszerek, mivel példaképek, személyükben és működésükben értékesítik az infantilizmust, a „ne nőj fel!” szellemiséget, a Pán Péter-szindrómát. Ez egy olyan trend, amivel nem érdeke szembenéznie a liberális pszichológiának.

4, A liberális pszichológia nem reagál arra, hogy a Pán Péter-szindróma jelen van a politikában. Aki nem vak, világosan látja, hogy a politika épít a mentálisan beteg emberek tömegeire. Mind a „baloldal”, mind a „jobboldal” magáénak tudhat a szimpatizánsai és aktivistái között számos Pán Péter-szindrómást. A szélsőjobb és a szélsőbal valóságos tárháza a Pán Péter-szindrómásoknak. Az LMBT-ben szinte csak gyermeteg embereket találunk, akikről lerí, hogy nem kérnek a felnőttek világából. A feminizmus harcias szüfrazsettjei igazából fakardot lóbáló kislányok. Az Incelek és a Migtahók frusztrált vérpistikék, akik haragudnak a széplányra, amiért nem velük megy el a bálba. A fasiszták egyenruhába bújt óvodások. A királyhű legitimisták high fantasy-t játszó gyerkőcök. Az internet különféle felületein verbálisan összecsapó posztmodern forradalmárok és ellenforradalmárok komolytalan számháborút játszó suhancok. Ki kíváncsi minderre? Könnyedén megfigyelhető, mennyire gyermeteg a politikai vitakultúra. Az a tragikum, hogy nincs olyan politika az országban – de talán az egész világon! –, ami rendelkezne felnőttes komolysággal. Ehhez persze az is hozzáadódik, hogy a politikai elit mindenhol gyermeknek nézi az alattvalóit… mármint az állampolgárait!

5, Az meg külön gusztustalan, hogy a normális ember is megbélyegeztetett a liberális pszichológia által. Az a férfi és nő, aki szórakozás gyanánt elfoglalja magát pár órára képregénnyel, rajzfilmmel, videójátékkal, társasjátékkal, RPG-vel stb., ugyanakkor felnőttként helytáll a családban és a munkahelyén, ne legyen már megbélyegezve azzal, hogy Pán Péter-szindrómás! A probléma nem azokkal van, akik játékként kezelik a játékot, hanem azokkal, akik valóságnak veszik a játékot!

Egyenlőre még csak tervben van ez a tematikai blog. A következő okok miatt nem állok még neki:

A, Rengeteg kutatómunkát igényelne a téma. Kevés az időm – köszönhetően részben az időrabló munkaerő-piacnak is! Másrészt még más témákkal is szeretnék foglalkozni az elkövetkező néhány évben.

B, Magam is Pán Péter-szindrómás vagyok. Megvan a maga története, miként lettem az. Amíg nem keveredtem ki Sohaországból, nincs jogom erről blogot indítani.

C, Rengetegen meggyűlölnének miatta. Ugyanis nem lennék polkorrekt. Talán még olyanokat is megsértenék, akikkel beszélő viszonyban vagyok. Nem csupán én vagyok Pán Péter-szindrómás, hanem vannak Sohaország-lakók az ismerősi körömben is. Kényes téma ez, az a gond!

Még az is előfordulhat, hogy nem indítok új blogot, hanem erre a felületre rakom ki a témát érintő posztokat. Majd meglátom…