(Tari Annamária – Ki a fontos? Én vagy Én?)

Megmondom őszintén: bajban vagyok ezzel a könyvvel. Tetszett is, meg nem is. Használható az a tudás, amit Tari Annamária pszichológusként megoszt az olvasókkal, viszont a magam részéről nem vagyok maximálisan elégedett.

Tari Annamária alapvető koncepciója, hogy az információs korban nárcisztikussá válik a társadalmi működés. Igazából angolszász elméletet érvényesít a magyar rögvalóságon; olyan szerzőkét, mint Jean M. Twenge, W. Keith Campbell, Elliot Aronson, Carol Tavris, Sam Vaknin, Alain Etchegoyen. A lényege ezen elméletnek, hogy a fogyasztói társadalom és az online működés kialakított egyfajta szélsőséges individualizmust a Z-, az Y- és az X-generációban. A szélsőséges individualizmus elvitte az emberek többségét a nárcizmus irányába. A szociálpszichológiai felmérések alapján kimutatható, hogy mind az amerikai társadalom, mind bizonyos európai társadalmakban az emberek többsége nárcisztikus. Ezen bizonyos európai társadalmak között ott a magyar is. Innen pedig levezethető, hogy a nárcizmus egy társadalmi probléma. Tari Annamária ezen elméletek mentén elmélkedik azon, milyen negatív következményekkel járhat a társadalmi nárcizmus.

A 21. században összefonódik egymással az offline és az online tér. Az emberek az online térben reprezentálják önmagukat, legtöbb esetben eltúlozva és megszépítve saját személyüket. Részben az online térben való alternatív élet, részben a fogyasztói társadalom által kialakult új szokásrendszer miatt mindennapi gyakorlattá vált a nárcizmus. Folyamatosan áradnak az ember felé a nárcisztikus üzenetek: „mert megérdemlem”, „mert ez jár nekem”, „mert én is érek annyit, mint a másik”. Az emberek, mivel hozzászoknak az őket körülvevő nárcizmushoz, önzőbbek lesznek. A társadalmi nárcizmus következtében az emberek nagy része nem becsüli meg a kapcsolatait; sokan úgy cserélgetik a barátaikat és a párjukat, mint az átlagember a zokniját.

Egy olyan társadalomban, ahol csakis az egyén, az Én számít, törvényszerűen csökken az empátia, vele együtt pedig a közösségi szellem. A nárcisztikus ember számára a társadalom nem közösség, nem nemzet, hanem csak a többi ember. Természetes igénye az embernek, hogy törekszik a boldogságra és a sikerre. De mi van, ha túltolják a boldogság és a siker hajszolását? Talán a pedagógusok érzik a legjobban, hogy változnak a normák és a szokások, velük együtt pedig a gyermekek, a kiskamaszok és a kamaszok. Kialakult a digitális nemzedék, amely már kisiskolás korától szocializálva van az okostelefonra, a számítógép-használatra és az internetre. A szülőknek energiát és időt kell fordítania a gyermekei érzelmi nevelésére, a tanároknak pedig alkalmazkodniuk kell a digitális korszak kihívásaihoz. A társadalmi diagnózis szerint viszont a szülők és a tanárok kiégnek, a gyerekek egy része pedig elveszik az online világban – hiszen nem figyelnek rájuk! Tari Annamária figyelmeztet, amire már Vekerdy Tamás is: hogy változtatni kell a jelenlegi iskolarendszeren! (Tari, hasonlóan, mint Vekerdy, nem híve a poroszos pedagógiának.) Viszont ehhez segíteni kell a szülőknek is. Szülők és tanárok keze alatt formálódik a gyermek felnőtté.

Tari Annamáriában is él a „régen minden jobb volt” nosztalgia. Kedvencem tőle a más könyveiben is előforduló példa arról, hogy amikor ők fiatalok voltak, itták a habos kakaót, bezzeg a mai fiatalok már nem isszák a habos kakaót! Akárhányszor meglátom T. Annamáriánál a „habos kakaó” szót, elmosolyodom. A „régen minden jobb volt” nem visz előre, vagyis nem konstruktív. Szerencsére Tari Annamária nem is ragad le ennél a szemléletnél. Ő is azon szakemberek közé tartozik, aki hisz abban, hogy 21. századi kérdésekre 21. századi válaszok, 21. századi problémákra 21. századi megoldások adhatóak! Tari Annamária jó értelemben modern.

Tari Annamária, hasonlóan az „Y generáció” és a „Z generáció” munkáiban, megint értékes tartalmat közöl a könyvében. Sok leírt jelenség visszaköszön hol az én életemben, hol más ismerőseim életében. Igazából ez egy olyan könyv, ahol könnyen magára ismer az olvasó. Felesleges tagadnom, rám is hat a virtuális közeg. Egyesek képesek kihúzni magukat alóla – én nem tartozom közéjük. Sokunk nem tartozik közéjük. Én gimnáziumban kezdtem el először netezni – és közel a 40-hez még mindig lógok a neten. Párkapcsolati és gyermeknevelési témában is hasznos tanácsokat ad a könyv. A technológiai fejlődés következtében a személyközi viszonyok nagy része átkerült az online térbe. Köztük a férfi-nő és a gyermek-szülő viszony is.

Sajnálatosan Tari Annamária nem tudta eldönteni, hogy most szakirodalmat vagy ismeretterjesztő irodalmat írjon. A tudományos okfejtés nem egyszer átmegy bulvár stílusú ismertetésbe. Különösen hat, hogy nem csupán szakirodalmakra és szakkutatásokra hivatkozik, hanem Wikipédiára, blogokra, folyóiratokra, sőt ismerősökre. Miközben a könyv egyik vesszőparipája, milyen kockázatos dolog az interneten tájékozódni, maga a szerző is sokszor tájékozódott az internetről, olyan szenzációhajhász forrásokból, mint a HVG és az Index. És ha már megemlítődött az internet, a pszichológusnő többet beszél az internet hátrányairól, mint előnyeiről.

Amitől a falnak tudtam volna menni, már az előző két könyvében is, a fiktív dialógusok. Tari Annamária, hogy illusztrálja az interperszonális problémákat, legyárt fiktív dialógusokat. Iszonyat didaktikusak.

Maga a szöveg sem könnyen olvasható. Túlságosan tömény és rendezetlen a tartalom. Tari Annamária túlságosan sok információt akar közölni az olvasóval. Magam rendesen megkínlódtam az olvasásával és az értelmezésével. Közérthető a szerző stílusa, de hiányzik a tagolás. Az is érződik a művön, hogy nincs egységes koncepció a tematikát illetően. A fő téma a társadalmi nárcizmus, de sok esetben elkalandozik a szerző, és inkább moralizál a Z-, az Y- és az X-generáción. Ami pedig végleg kiverte nálam a biztosítékot: néhányszor ctrl+c/ctrl+v módszerrel emel át mondatokat a korábbi fejezetekből (van, amikor egy fejezeten belülről is).

Vagyis van itt pró és kontra is.

Mindenesetre nekem hasznomra vált a mű. Több gondolatot is találtam benne, ami érthetővé tett folyamatokat és jelenségeket. Már eleve a téma is releváns és aktuális. Tari Annamária ezen könyve is olvasásra és tanulmányozásra ajánlott.