Már hosszú ideje feszült a viszony a magyar orvostársadalom és a jelenlegi kormány között. Mondhatni, ha van olyan része a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, ami folyamatosan konfrontálódik vele: az egészségügy. Mindezt nem jószántából. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló rendeletben tagadhatatlanul benne van az, amit már évek óta sürgetnek az orvosok: a munkabér emelése és a hálapénz tiltása. Ezt rég meg kellett volna lépnie a kormánynak; és legalább megtörtént ez a lépés. Egy lépés előre, meg két lépés hátra. Mert sajnálatosan más is van a rendeletben, ami tovább roncsolja mind az orvostársadalmat, mind az egészségügyet. Egyben a társadalmat és a nemzetet is.
Sokan úgy gondolják, hogy mivel az orvosok túl sokat keresnek, ezért habkönnyű az életük. Tévedés. Egy orvos jobb esetben 240 órát, rosszabb esetben 300 órát dolgozik egy hónapban. Többen hajnali 2-kor is kimennek helyszínre a magát rosszul érző beteghez. Nyolcadik ügyeletben is benn vannak a kórházban. Az sem szabadna elfeledni, hogy sok orvos családapa vagy családanya, akik a saját családjukat hanyagolják, mikor ellátják az egész embert kívánó feladatkörüket. Számos alkalommal kiteszik magukat a sugárzás- és fertőzésveszélynek. Mindeközben persze kötelességük képezniük magukat! A napi robot mellett kompetencia-képzések és szakvizsgák veszik el a szabadidőt, nem is beszélve a felkészülésről! A majdnem 100 ágyas osztályokra jut egy szakorvos, két nővér, tíz palack infúzió. Éjszakai ügyeletek, túlórák, meg olyan feladatok, amiknek az elvégzése nem az orvos feladata lenne, de nincs rá más! Igen, meg vannak fizetve az orvosok – meg le is vannak terhelve, és ki is vannak fárasztva!
Mi is a baj az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló rendelettel?
Az, hogy ez a rendelet nem csupán megemeli a béreket, és megtiltja a hálapénzt, de egyben plusz kötelezettségeket vezet be, korlátozásokkal! Az állam innentől kategorikusan tiltja a vállalkozói jogállást a közfinanszírozott szférában. Emellett engedélyhez köti a másodállást. Ez rövid úton hozzá fog járulni bizonyos szolgáltatások összeomlásához. Az, hogy vállalkozóként is dolgozó orvosok nem kapnak engedélyt munkájuk folytatásához, oda fog vezetni, hogy megszűnnek bizonyos szakrendelések, és bezárnak bizonyos szakosztályok. Természetesen érhető, hogy a kormány szeretné szétválasztani egymástól az állami szektort és a piaci szektort az egészségügyben. A kormány szükséges lépést tett meg – de úgy, hogy nem egyeztetett előre a magyar orvostársadalommal. Mindezt jól mutatja az, hogy mindezidáig nem készült hatásvizsgálat, milyen következményekkel jár majd a választási kényszer és az engedélyezés ismeretlen feltételei.
A másik probléma a kirendelhetőség. Akár 2 évre is kirendelhető egy orvos egy kórházba. Egyfajta röghöz kötés, ami nem csupán azt akadályozza meg, hogy az orvosok kimenjenek külföldre, hanem azt is, hogy az adott illető készülni tudjon egy szakvizsgára, és képes legyen megszerezni egy további képzettséget. És ehhez jön még az áthelyezés is, ahol az orvosok úgy cserélődnek a munkáltatók között, hogy közben szó sem esett az érdemi bértárgyalásról. A kirendelhetőség mutatja a legélesebben, hogy a kormány úgy tekint az orvosokra, mint engedelmes értelmiségre. Mindezzel azt nem tisztelve, amit úgy hívnak: hivatástudat. A kormány azért véli úgy, hogy kedvére utasítgathatja az orvosokat, mert lenézi az egészségügyben dolgozó értelmiséget. A COVID-hullám idején derekasan kitett magáért az orvosi értelmiség – ezért is arcpirító ez a rendelet!
Mindenesetre nem kell csodálkozni, hogy oly sok orvos választja magának a magánszektort. Vagy külföldet.
Tágítsuk a perspektívát!
A NER maga ellen fordította az egészségügyben, az oktatásban és a kultúrában dolgozók nagy részét. A COVID-19-es időszak alatt pedig a vendéglátásban dolgozók nagy részét is. Orvosok, ápolók, pedagógusok, könyvtárosok, művelődésszervezők, muzeológusok, színészek és rendezők, vendéglátósok haragszanak a Nersevik Network-re. Erre büfögnék be a nersevik redneckek: „átmosta az agyukat a balliberális agymosás!” Szegény hülyék! Persze, vannak itt is elkötelezett katonái a Balliberális Network-nek; de kevés a számuk! A többségük olyan ember, aki úgy érzi, cserbenhagyta őket az állam. A NER elhanyagolt három területet: az egészségügyet, az oktatást és a kultúrát. Icipici fejlesztések persze történtek; és azok sem lebecsülendőek! De jelentős reformok nem mentek végbe, sem az egészségügyben, sem az oktatásban, sem a kulturális intézményeknél. A legrosszabb terület természetesen az egészségügy és az oktatás; innen rengetegen elmenekülnek, akik pedig megmaradnak, halálosan frusztráltak. Csalódottságukban pedig marad az ellenállás, többeknél a Balliberális Network-nél. Mert tőlük várják most azt a modernizációt, amit először a NER-nél.
Én a magam részéről annak örülnék, ha a Nersevik Network harmonikus kapcsolatot ápolna a társadalom olyan szektoraival, mint az egészségügy, az oktatás és a kultúra. Én annak örülnék, ha a NER rendet és fejlődést indítana el az egészségügy, az oktatás és a kultúra területén. Mert a Balliberális Network rosszabb alternatíva lenne, a Migrációs Kvótával és az Isztambuli Egyezménnyel, meg az identitáspolitikai programjaival. Nekem nemrég ajánlotta egy hölgy orvos ismerősöm Szabó Tímea cikkét. Szabó Tímea írt egy kifejezetten korrekt cikket az egészségügy egy anomáliájáról. De nem ez az érdekes; hanem az, hogy a hölgyismerősöm sosem volt balliberális. De kezd átcsúszni hozzájuk. A NER saját maga ellen hangol társadalmi rétegeket; olyan társadalmi rétegeket, amiket megnyerhetett volna magának, ha jól végzi a dolgát. Igen, ez most a NER felelőssége!
Remélem, mielőbb magához tér a FIDESZ! Mert ha nem, tartok tőle, hogy 2022-ben vagy 2026-ban elveszti a választást. Utána majd beül a hatalomba a Balliberális Network egy pártja. És jön a szarhullám… Hacsak magához nem tér a FIDESZ… Van rá esély?
