Girl power. Az erős nő.
Most felesleges vitát nyitni arról, hogy a kultúrában (regényirodalomban, filmművészetben, képregényekben, videó- és PC-játékokban) szereplő férfiverő amazonok kinek köszönhetőek: a feminista esztétikának vagy egy bizonyos férfiréteg szexuális vágyfantáziájának. Egyesek szerint a feministáknak, én inkább hajlamos vagyok a férfiakat megtenni „szülőatyának”. A férfiverő amazon nem az emancipáció terméke, hanem a férfiak fejéből kipattanó szexuális fétisszemély.
Most komolyan, tényleg van olyan, aki azt gondolja, hogy a Tomb Raider Lara Croftja a feminista kultúrpolitika egy terméke? Ugyan már! Ezt férfiak találták ki önmaguk szórakoztatására. Az első Tomb Raider-ek pixel kalandornője persze nem kifejezetten vonzó, de az akkori kor technológiájával még csak a háromszögletű csöcs volt az elérhető. A későbbi évek 3D-s Lara Croftjai viszont teljesen jól néztek ki.
A fantasy-ben, még a klasszikus hard fantasy (sword & sorcery) műfajban szintén a férfiak szexuális vágyfantáziáját elégítette ki a girl power. A férfi íróknak szexuálisan vonzó volt az a nő, aki fegyverrel aprította fel a fegyveres férfi karaktereket, ez az erotikus vágyfantázia pedig találkozott az olvasók fétisével. Szerző és olvasó együtt élvezkedett azon, hogy Márta, az amazon felaprította karddal Józsit, a bunkó barbárt! Macskanő karaktere a képregényekben és a filmadaptációkban; Mila Jovovich katonákat és élőhalottakat aprít fel a hülye sci-fi akciófilmekben – ők sem azért születtek, hogy hirdessék az emancipáció dicsőségét, hanem azért, hogy szórakoztassák a férfinépet! Nyoma sem volt itt a feminista esztétikának! Hogy a girl power, mint a férfiakat szórakoztató szexuális fétiskarakter jó vagy rossz a különféle etikák szempontjából, lényegtelen. Nekem kamaszként öröm volt nézni Lucy Lawless-t és Renée O'Connort a Xena-ban – miközben micsoda egy kommersz trash sorozat volt!
A feminizmus természetesen behatolt a kultúrába. A feminista kritika először még úgy tekintett a girl power-re, mint a férfiak által legyártott szexista termékre. A szüfrazsett inkvizíció szerint igenis szégyelljék magukat azok a férfiak, akiknek örömet okoz a Lara Croft a Tomb Raider-ben vagy a bikinis picsák a Dead or Alive-ban! SZEXIZMUS – ez volt a bélyeg, amit rá lehetett nyomni egy csomó férfi homlokára, jelezve, civilizációs szempontból micsoda „nyomorult”!
Aztán hirtelen fordult a kocka. A girl power már nem a férfi szexizmus terméke, hanem a feminista esztétika egyik fontos eszköze lett. A girl power lett a női nézőpont hordozója. A probléma ezzel az értelmezéssel az, hogy valójában a girl power egy férfi szerepben lévő nő. A girl power jellemét tekintve egy maszkulin nő. Vonzó karakter volt Lara Croft, de azért valljuk be, hogy igazából az egész karakter nem volt más, mint egy női Indiana Jones! Ha egy girl powert teszünk meg egy történet központi karakterének, amit kapunk, az egy maszkulin nő férfias szemszöge. A női akciófigurák cselekedetei a regényekben, a képregényekben, a filmekben és rajzfilmekben, a film és rajzfilm-sorozatokban, a videójátékokban annyi, hogy szanaszét vernek, pofoznak, rugdalnak, vagdalnak, szabdalnak, lődöznek, robbantgatnak, öldösnek és gyilkolásznak férfiakat. Azt érteni vélem, hogy ez sok férfinak tetszik (erekció, kielégülés, egyéb izgalmak), de azt már nem, hogy ez mitől lesz női nézőpont. A női nézőpont ott van a Bronte-nővérek, Jane Austin, Louisa May Alcott, hazai téren Kaffka Margit, Szabó Magda, Jókai Anna regényeiben – lehetőség van legyártani ezek 21. századi megfelelőit! (Stephen King egyébként le is gyártotta Dolores Claiborne, Lisey D. Landon, Rose Daniels stb. karaktereiben.) Az, hogy Marvel Kapitány pofán csapja a földönkívülieket, vagy Jessica Jones elver néhány kemény fiút, nem női nézőpont.
A girl power-rel a legnagyobb probléma, hogy túltermeli az amerikai kultúripar. Szinte dömping van „erős nők”-ből és „kemény picsák”-ból a regényirodalomban, a képregényekben, a filmvásznon, a videójátékokban. Tömeggyártásban jönnek a futószalagról a girl power-ek, és nehéz közülük megtalálni azokat a női karaktereket, amik tényleg eredetiek, érdekesek, izgalmasak. A többség, véleményem szerint, gagyi. Őszintén: számomra még Robert Jordan, Andrzej Sapkowski és Mark Lawrence tesztoszteronszagú dominái is érdektelenek és unalmasak.
Röviden összefoglalva a lényeget: két jelenség találkozása hozta össze az amazon-fétis jelenséget. A girl power fundamentuma feminista. A harmadvonalas feminizmus egyrészt tagadja a biológiailag determinált nemi szerepeket, másrészt hasonlóságot feltételez a férfiak és nők pszichéje között. A Gender Studies olvasatában a nőies tulajdonságok a férfinak való behódolás jelei – ezért kigyomlálja a nőies tulajdonságokat, mint „gyengeségeket”. A girl power egy olyan nő, aki egyrészt elveszti nőies tulajdonságait, másrészt felveszi helyettük a férfias tulajdonságokat. A girl power egy női macsó. A férfiak egy része viszont így is csak a szexuális vágyaiktól vezérelve képesek kezelni a női férfiimitátort. A girl powerek fiziológiája egyelőre nőies – arra még beindulnak a férfi nemi szervek. A test nőies, a lélek férfias. De mivel a girl power lelke férfias, túldimenzionálódik a testiség, a testi nőiesség pedig átmegy nősténységbe (pl. Tina Armstrong – DOA). Ez a szexualitás nem integráns, puszta fétis. A girl power a férfiak szexuális fétisévé válik – ez pedig, bizony, nem más, mint tárgyiasítás! Az új girl power-eknél viszont megfigyelhető az, hogy már lassacskán testileg is férfiasak. Izmos test, keskeny csípő, abnormálisan hosszú láb (pl. Kassandra – Assassin’s Creed). Részlegesen már a fizikum is követi a maszkulin lelkiséget. Mindezek miatt a fetisizálás extrémebb fokozatra kapcsol, hiszen egyre szűkebb területekre koncentrálódnak a női nemi sajátosságok. Az abszolút szélsőség, amikor csak egyetlen női nemi sajátosság van a girl power testén: a nemi szerve (pl. Okoye – Black Panther).
