(Apu a kurdok permanens Trianonjáról és ötvenhatjáról | 2019.10.23.)
Farkas Attila Márton (továbbiakban FAM), „kurd-szakértő”-nek már régi nagy kedvence a Kurd Munkáspárt, és rajongása okán oszt is meg róluk posztokat a Facebook-on. Íme, a hős nép, amely bátran állja a sarat az ISIS-sel és az erdogan-i török állammal szemben! (A „bátor kurd nép” még véletlenül sem megosztott, hanem egységes, és természetesen azonos a Kurd Munkáspárttal, Rozsava lakóival meg a csini kurd Kalasnyikov-amazonokkal!) Sőt, mi több, még segédjével, Puzsér Róberttel egy 2 órás APU-előadást is tartott a (baloldali) kurd nép heroikus harcáról! Erdogan az előadásban „népirtó” és „diktátor”, Orbán pedig szégyellje magát, amiért Erdogannal igyekszik létrehozni egy partneri viszonyt. Szép dolog a romantika, de ha a realitásokat nézzük, jobban tették volna, ha elmélyednek a témában! Persze véleményvezérnek lenni a saját szektánkban kemény meló, ahol sok esetben nélkülözni kell a korrekt tájékozódást és tájékoztatást!
Ma a kurdok töltik be azt a szerepet, ami régen a tibetiek. (Jelenleg a tibetiek le vannak szarva, mint ahogy a lázadó Hongkong sem számít már sokat a nyugati közvéleményben!) A kurdok egy olyan egzotikus nép, amelyre FAM rávetíti a saját ideáit. Mik is azok? Szocialista gyökerek, a szabadság baloldali értelmezése, a nemek egyenjogúsága, a nemzeti önszerveződés, az iszlamizmus elleni szekuláris ellenállás. (Ilyen téren kezet foghat a másik nagy pozőrrel, Kardos Gáborral.) Ez az a jelentéshalmaz, amely mentén kifejezi szolidaritását a kurd néppel. Amúgy Rozsava szívesen fogadja azokat az európai és amerikai szimpatizánsokat, akik akár a fotelből kiszállva, a billentyűzetet géppisztolyra cserélve, támogatnák a közel-keleti harcmezőkön is az Ügyet. (Bizony, Kardos Úr, Puzsér Úr, Farkas Úr, be lehet lépni a rozsavai fegyveres egységekhez is: gyönyörűséges dolog ám az életünket kockáztatni egy olyan eszméért, amiben hiszünk!) Persze felesleges az idealizmus: az egésznek a hajtómotorja az Orbán- és Erdogan-fóbia, megfűszerezve egy kis radikál balos (sok esetben jakobinus) nosztalgiával. Nem véletlen, hogy Orbán is úgy jelenik meg ebben a geopolitikai szituációban, mint aki asszisztál a török kormány un. „népirtásá”-hoz.
FAM figyelmen kívül hagy két tényt. Az első tény az, hogy Törökország ugyanúgy NATO-tag, mint Magyarország. A második tény pedig az, hogy Törökország kereskedelmi partnere Magyarországnak. „Erdogan látogatása meg teljesen normális dolog, a politika ugyanis nem arról szól, hogy ha valaki nem szimpi, akkor bedurcizunk és nem beszélünk vele - a hisztijükkel a haladók újabb bizonyságát adták, hogy mennyire elképesztően gyermeteg a gondolkodásmódjuk. Vicces a tudathasadás is, hogy egyfelől az iszlámot istenítik, másfelől Orbán a sátán, ha fogad egy iszlamista vezetőt és tárgyal vele politikai ügyekről. A baloldal szokás szerint szét van esve agyilag.” (Deansdale)
A Földön a kurd a legnagyobb államiság-nélküli nemzet: összesen harmincmillió fő. Joguk van saját országra? „A kurdoknak nincs saját országa, mások között élnek több helyen szétszórva - erre pedig a logikus válasz az, hogy na ugye bazmeg, hogy a szeparáció és a nacionalizmus a megoldás. Ha lenne saját országa a kurdoknak, akkor lenne határa őrséggel, amit meg tudnának védeni, sőt, valószínűleg eszébe sem jutna a törököknek baszogatni őket, mert teljesen más a saját területükön egy kisebbséget szívatni, mint egy szuverén ország ellen inváziót indítani. "Kurdia" lehetne pl. NATO tagállam is... Amíg emberek egymás közé keverve élnek, addig sosem lesz béke és nyugalom a földön, a diverzitás az egyik legpusztítóbb gondolat. A békét a jól bebiztosított határok garantálják.” (Deansdale)
Ez papíron szépen hangzik, de nem ennyire egyszerű. Mint ahogy az a nacionalista érvelés is elsőre logikusnak tetszik, ami szerint azért kell támogatni mind a katalán, mind a kurd nacionalista törekvéseket, mert ez talán reálissá teszi a székely autonóm törekvéseket is, és Magyarországnak is felerősíti a jogát ahhoz, hogy megvédje a határait pl. a migrációtól és az iszlámtól. Oké, szép, csak ott van a geopolitikai realitás is! 1946-ban volt először saját államuk a kurdoknak; ez volt a Mahabádi Köztársaság, élt 1 évet. A 1917-es Sykes–Picot-egyezmény után talán lett volna lehetőség egy etnikailag szerveződő kurd állam létrehozására – de mint ismert, elbukott az Oszmán Birodalom elosztására vonatkozó kezdeményezés. Az I. világháborúból hiába keveredett ki vesztesként a török állam, képes volt megakadályozni az országcsonkítást. Az un. kurdproblémával pedig nem foglalkoztak tovább a nagyhatalmak. A Törökországban, Szíriában, Irakban és Iránban élő kurdok eltérő módon fejlődtek, aminek következtében teljesen más nyelvjárások, vallási hovatartozások és csoportidentitások jöttek létre.
A kurdoknak nincs olyan nacionalista mozgalmuk, ami egybefogná a teljes kurd etnikumot. Igazából még az sincs tudományosan feldolgozva a társadalomtudományok által, milyen koncepciók vannak a kurd államiságra. Kísérletek persze voltak, ilyen pl. az Iraki Kurdisztán – ám a Barzanî és Talebanî klán által uralt terület nem tekinthető demokráciának. FAM azt sem veszi figyelembe álmodozása során, hogy ha létre is jönne egy olyan Kurdisztán, ami egyaránt lakóhelye lenne a szíriai, törökországi, iráni és iraki kurdoknak, az elég hamar polgárháborús káoszba veszne, köszönhetően az eltérő érdekeknek. FAM láthatólag osztja az „egységes kurd nemzet” illúzióját, ami mint illúzió, hamis!
FAM szerint Erdogan elnyomja a kurdokat. Az atatürki nacionalista hagyomány még erőszakosan törökösíteni szerette volna a helyi kurdokat. Eme jogkorlátozás elleni fellépésként született meg a Kurd Munkáspárt. A Kurd Munkáspárt az USA és az EU terrorszervezet-listáján is szerepel – köszönhetően annak, hogy hasonló módon működtek, mint az IRA és az EPA. Egy-egy terrortámadásnak civilek is áldozatul estek. (A terrorizmus már csak egy ilyen „művészet”, időnként meghal egy-két civil is, na!) 1978 óta folytat harcot a török állammal a Kurd Munkáspárt, 30 000 ember halt meg az összecsapásokban. Erdogan tett a legtöbbet azért, hogy a török államvezetés elvesse integrációs politikájából az atatürki nacionalista elveket. Ami azt jelentette, hogy a kurdok úgy integrálódhattak a török nemzetbe, hogy megőrizhették kurd nemzetiségi identitásukat, cserébe viszont fel kellett venniük a muszlim hitet, Erdogan asszimiláció helyett lehetővé tette a törökországi kurdoknak az integrációt. 2000-ben a török állam fegyverszünetet kötött a Kurd Munkáspárttal, ami után fejlődésnek indultak a törökországi kurd területek.
2011-ben viszont változást hozott a szíriai polgárháború. A Kurd Munkáspárt szíriai szövetségesei ugyanis elűzték az arabokat és a türkméneket a területeikről. A török állam kifogásolta ezt a külpolitikájában. A Kurd Munkáspárt erre felmondta a tűzszünetet, terrorakciót kezdtek török rendőrök, török katonák, török hivatalnokok, török civilek ellen. A szír polgárháború átterjedt Törökországra, elsősorban merényletek révén. A török hadsereg fellépéseinek eredménytelenségét elsősorban az okozta, hogy a Kurd Munkáspárt rendelkezett egy szíriai hátországgal. A török állam célja így egy olyan biztonsági sáv, ami elzárja egymástól a kurdok törökországi és szíriai frakcióit. Törökországnak ez egy olyan biztonságpolitikai célja, amihez minden joga megvan – nem véletlen, hogy nem vétózza meg a NATO! Mint ahogy az sem véletlen, hogy mind Trump, mind Orbán békésen fogadta Erdogant, nem pedig úgy, hogy az arcába vetik: GYILKOOOS! Erdogannak nem csupán joga, hanem kötelessége megvédeni a saját török polgárait!
FAM szerint Erdogan népirtó! Valójában Erdogan nem folytat etnikai tisztogatást. Persze, bizonyos katonai erők túlkapásai előfordulnak – mint minden háborúban! (A háborúban mindig előtörnek az egyes emberből a vad és sötét ösztönök – ezt most magyarázni kell!?) Milyen területre is vonult be a török hadsereg Szíriában? Ahol egykor türkmének és arabok éltek. Az olyan kurd politikai szervezetek, mint a Kurd Népvédelmi Egységek, a Demokratikus Egyesülés Pártja és a Kurd Nemzeti Tanács, elűzte ezeket az embereket. Erdogan, mikor visszatelepíti a Törökországban menedéket kérő és kapó arabokat, igazából helyreállítja az eredeti rendet. A kurd politikai szervezetek nem kissé soviniszták, de ez nem érdekli a magyar szimpatizánsokat.
FAM szerint Erdogan kurd-ellenes. Erdogan egyedül a Kurd Munkáspárttal konfrontálódik, ami nem egyenlő a teljes kurd nemzettel. Tizenötmillió kurd él Törökországban, a fele a helyhatósági választásokon Erdogan-ra szavazott. Emellett Törökország baráti kapcsolatot ápol az Iraki Kurdisztánnal.
FAM szerint a kurdok Európa védelmezői. Az YPG a Szíriai Demokratikus Erők frakciójaként harcolt az ISIS ellen – többnyire kurdok lakta területen. Az igazság az, hogy a kurd fegyveres erők inkább működtek nacionalista, mint internacionalista módon a háborúban. Sokáig probléma volt azzal, hogy az YPG nem volt hajlandó harcba vonulni a nem kurd lakta területeken. A sajátjaikat megvédték, de amikor más nációkat és etnikumokat kellett megvédeni, akkor annak megkérték az árát. Zsoldot kértek azért, hogy a kurd nemzethez nem tartozó civileket megvédjék az ISIS-tól. A kurd fegyveres erők nemzettestvérként védelmezték a kurdokat, de amint szóba jött a nem kurdok védelme, átmentek zsoldosba. A kurd gerilla fiúk és lányok jót kerestek az ISIS elleni hadjáratból. És még így is könnyű dolguk volt, mert sok esetben olyan területekre kellett bevonulniuk, amelyet már megtisztítottak az amerikai különleges erők. Amit a Rozsava-projektről tudósító nyugat-európai és amerikai riporterek kaptak a pózoló kurd harcfiaktól és amazonoktól, az volt a központi vezetés propagandaszövege.
FAM ugyanabba a hibába esik, mint az európai emberek többsége. Mivel képtelen elfogadni az iszlamizmus jelenségét, ezért egy európai fogalommal közeledik a kurdokhoz: ez a nacionalizmus. A gond csak az, hogy ez a nyelvi, törzsi, etnikai identitáskatyvasz, ami a kurdok körül van, az nem nacionalizmus. A kurdok amúgy sem európai nép, hanem minden ízében közel-keleti. Kevesen tudják, hogy az örményországi kurdokat nem csupán a törökök, hanem a többi kurd etnikum is irtotta – a jezidikek nem csupán a törökök, hanem a sajátjaik ellen is védelmet kértek a cári Oroszországtól. Azt is kevesen fogják fel, hogy az iraki, iráni és török kurdok nem részei a szíriai jakobinus kurdok utópiájának, a Rozsava-nak – ha nem osztod a jakobinus (és feminista) gondolatokat, be se tedd a lábad! A mélyen tradicionalista, patriarchális kurdok el sem fogadják a rozsavai állameszmét. Különösen furcsa Rozsava kapcsán az európai ember rajongása, nem egyszer olyat hangoztatva, hogy 1956 forradalmárai is ezt akarták, csak nem sikerült nekik. Honnan tudjuk, hogy Rozsava nem az a gondolat, ami az európai kultúrkörben is megszülte a maga Tanácsköztársaságait? Az európai kultúrkörből szomorúan még nem tűnt el a jakobinizmus iránti szimpátia. A híresztelések szerint nem teljesen alulról jövő kezdeményezés Rozsava, hanem külső amerikai szervezetek is beleadták a maguk dollármilliót. És milyen érdekes, hogy pont akkor jött a rozsavai balos mintaállam, amikor a szíriai tüntetők kezdték a külvilág tudomására hozni, hogy ők iszlamista alapokon képzelik el az új Szíriát! Valahonnan kellett keríteni ott a Közel-Keleten egy „nyitott társadalmat”!
Érdemes lett volna utánanézni az információknak. Nem feketén-fehéren látni a kurd-török konfliktust. Ez nem csupán FAM-ra és baráti körére vonatkozik, de a teljes baloldali szcénára. Természetesen nem elvárás, hogy rajongjanak az Erdogan-rendszerért, hiszen találhatóak benne vitatható és bírálható pontok – de a ló túlsó oldala volt az a szánalmas jelenet, amikor baloldali emberek tucatjai pitiztek a kurd soviniszta jakobinus Kaya Elif-nek. Nem véletlen, hogy az Erdogan-Orbán találkozó elleni tűntetésen Kaya Elif magyar kebelbarátai erőteljesen nyomatták a feminista, jakobinus és soviniszta propagandát. Bár egy olyan országban, ahol Csunderlik Péter és Gólya(fos) Presszó megpendíthetik, hogy a Tanácsköztársaság kísérlete sikerülhetett volna jobban is, nincs is mit csodálkozni! Az már biztos: a NER ellenzéke nem demokratikus! És sajnos Erdogan-é sem!
