Napjainkban átszövik az életünket az okostelefonok, a tabletek, a notebook-ok, az e-book-olvasók és a technika egyéb vívmányai. A technológiai fejlődés nem csupán az életünket tette könnyebbé, de magával hozott új szemléletmódokat és életstílusokat is. Az egyik ilyen a munkaerő-piacon, legfőképpen annak intellektuális területein a multitasking, a többfeladatosság, a több munkafolyamat egy adott idő alatt történő párhuzamos elvégzése. Általában elfoglalt emberek, akiknek be van táblázva minden egyes napja, vélik úgy, hogy a multitasking megoldás a problémáikra. Az ilyen embereknek magasak az elvárásaik önmagukkal szemben, ezért úgy gondolják, fontos a többszörös mennyiségű feladatok teljesítése. Gyorsuló világunkban szinte rendszeressé válik az életvezetésünk során, hogy egyszerre több feladatot is elvégezzünk egy adott napon. A multitasking egy trendi szemlélet, még ma is, mind az állami, mind a céges szférában.

Jelen írás szerzője is multitasking módon dolgozik a munkahelyén. Ebből egyesek következtethetnének is arra, hogy én nagy híve vagyok a multitasking-nak. Hát elárulom: NEM!

A munkapszichológia, annak szakemberei, már egy ideje figyelmeztetnek rá, hogy a multitasking hosszabb távon rontja a munkaképességet, és roncsolja az emberi pszichét. A munkapszichológia szerint a multitasking hosszabb távon ártalmas és káros.

A multitasking hozzájárulhat a dolgozóknál a stressz, a szorongás és a depresszió kialakulásához. Amikor az egyén elvégez egyet a sok feladat közül, megkapja a maga boldogsághormonját, dopamin-adagját. A dopamin hatására jól érzi magát az egyén. A dopamin viszont kialakíthat egyfajta függőséget is, aminek hatására az egyén nem a minőségre törekszik, hanem a mennyiségre. Emellett arra is törekszik a dolgozók többsége, hogy minél gyorsabban végezzen a munkájával. Már csak azért is törekednie kell a gyors munkavégzésre, mert felülről hajtják a feljebbvalói. A gyors munkavégzés viszont akadályozza az összpontosítást. Multitasking üzemmódban a dolgozó a munkavégzés közben egyaránt törekszik a mennyiségre, a minőségre és a gyorsaságra. Rengeteg olyan esetet regisztrált a munkapszichológia, ahol problémák adódtak a munkavégzéssel, mégpedig azért, mert erőltették a mennyiség-minőség-gyorsaság kombinációt. A dolgozók törekedhetnek, hogy minél többet, minél jobbat, minél gyorsabban termeljen és/vagy szolgáltasson a munkavégzés során – de ez egy bizonyos idő elteltével inkább veszteséget hoz, mint nyereséget. A multitasking felszínessé és szórakozottá teszi a dolgozókat. A multitasking hatására stresszel és szorong, lesüllyed a depresszióba, hamar kifárad, lemerül, kiég.

Az emberi elme evolúciósan nem képes befogadni ilyen sok ingermennyiséget. Az open office (nyitott iroda) kapcsán fény derült sok negatívumra. A munkavégzés során a munkavállalók hajlamosak voltak odafigyelni a lényegtelen külső ingerekre, amik zavarták a koncentrációt. A munkapszichológiai tanulmányok kimutatták azt, hogy az egyszerre több feladatra koncentráló munkavégzés leterheli az emberi elmét. A multitasking növeli a kortizol, a stresszhormon mennyiségét. A halmozott médiafogyasztás esetén az agy igyekszik alkalmazkodni a rengeteg ingerhez, aminek következtében kialakul a stressz, és az emberen úrrá lesz a mentális fáradtság. A rengeteg információmennyiség megterheli és kimeríti az emberi szervezetet. A dolgozónak intellektuálisan dolgoznia kell azon, hogy kiszűrje a releváns információkat. Minél nagyobb információmennyiséggel dolgozik, annál megterhelőbb a munka.

Az emberi agy nem kezeli megfelelően a multitaskingot!

Innen is látszik, a feladatok egyidejű végzése és a figyelem megosztása károsítja az embert, mind testileg, mind szellemileg, mind lelkileg. A multitasking során csökken az agy szürkeállománya a kognitív kontrollhoz, az érzelmek szabályozásához és a motivációhoz kapcsolódó területeken. A megfáradt és kimerült dolgozó egy idő után képtelen az információk felkutatására, megőrzésére és visszahívhatóságára.

De itt nem csupán arról van szó, hogy a multitasking során hosszabb ideig nem hatékony a munkavégzés. Sérülnek az emberi kapcsolatok is. Kifejezetten nem tesz jót az emberi kapcsolatoknak, ha egyszerre kívánunk figyelni az okostelefon/tablet/laptop virtuális világára, és arra az adott emberi lényre, aki éppenséggel mellettünk türelmetlenül várja, hogy foglalkozzunk vele. Ott, ahol az ember több figyelmet szán a virtualitásra, mint az adott embertársára, nem valósul meg az egymásra figyelés. A multitasking az elidegenedés egy terméke.

A multitasking, mint jelenség, előfordul több korosztályban is. Kötelességünk megbirkózni a rengeteg bejövő ingerrel és zavaró tényezővel, ha azt akarjuk, hogy javuljon az életminőségünk. A munkavégzés során, még a munkakezdés előtt, érdemes beazonosítani a feladatainkat, és azokat nem egyszerre, hanem egyenként elvégezni. Amint végeztünk az elsővel, jöhet a második, és így tovább! Ami még növeli a stresszt, az aggódás, hogy vajon beleférünk-e a 8/12/24 órás munkaidőbe. Mindez generálhatja, hogy egyszerre több munkát akarunk elvégezni az adott munkaidőben. Érdemes fontossági sorrendet felállítani a feladatainknál, és így haladni eme fontossági sorrend alapján. A racionalizált munkavégzés adja a sikerélményt, vele a nyugalmat, ezzel párhuzamosan csökken a szorongás és a nyomás. Az adott feladatokat rendezzük blokkokba, és ezen blokkok alapján haladjunk a munkánk során!

Rengeteg lépés szükséges, hogy az életmódunk elinduljon egy helyes irányba. Az első lépés mindig az elfogadás. Ott kezdődik a történet, hogy felismerjük és elfogadjuk, hogy szenvedünk a multitaskingtól. Azért szenvedünk tőle, mert a multitasking rossz. Kinek nehéz, kinek könnyű megtenni az első lépést. A multitasking a dopamin miatt eredményez egy folyamatos cselekvéskényszert, ami gúzsba köti az egyént.

Derék dolog, hogy a munkapszichológia figyelmeztet, miszerint a multitasking rontja a munkahatékonyságot, és károsítja az agyműködést. De ki olvas ma munkapszichológiai tanulmányokat? Kevesen. Vagyis ezek a tények nem közismertek. A multitasking a céges szférában trendi. Az állami szféra pedig rengeteg trendi baromságot átvesz a cégektől, köztük ezt is. A rendezvény- és művelődésszervezők többségét is arra képezik az egyetemeken, hogy legyenek multitasking. A könyvtárosoknál szintén elvárás a multitasking. 10 év alatt könnyedén kiég az ember a multitasking üzemmódban – aztán vagy megmarad ebben a mókuskerékben, vagy ott hagyja a szakmáját. A cég- és intézményvezetők, meg az alájuk rendelt humán-erőforrás menedzserek általában nem olvassák a munkapszichológia legfrissebb eredményeit. A nevesebb tanácsadócégek tanulmányai, támaszkodva a saját kutatási eredményeikre, megállapították, hogy az open office egy olyan közeget hoz létre, ahol csökken a munkateljesítmény. A multicégek érvei a munkapszichológiai tanulmányokkal szemben az ellenőrizhetőség és a kisebb irodaköltség. A cégvezető látni akarja, ahogy az alkalmazottja dolgozik, közben pedig szeretne spórolni is.

A jelenlegi felfogás szerint a multitasking és az open office modern; mivel modern, trendi; mivel trendi, kiváló! Ez az illúzió pedig akkor is megmarad, ha hosszú távon nem hatékony, és nem nyereséges.