Magam nem vagyok aszexuális. Úgy is fogalmazhatnék, nem tartozom a magukat aszexuálisnak nevező frigid nők és férfiak klubjába. Célzottan és nem célzottan volt alkalmam kommunikálni aszexuálisokkal. Bizonyos okkal és céllal megfordultam virtuális aszex közösségekben, utoljára egy Facebook-csoportban. Többek között eme élményanyagnak köszönhető ez az esszé is.
Mivel érintett vagyok a témában, kénytelen vagyok a magam élethelyzetéből megosztani néhány információmorzsát. Jelenleg a 40-es éveim elején járok. Társat keresek a magányom enyhítésére. Célom kialakítani egy komoly párkapcsolatot. Keresek egy női társat, aki mellett leélhetem az életem. Hét évvel ezelőtt hoztam egy hibás döntést, amihez keményen tartottam magam. 33 évesen sikerült megcsípnem egy olyan polgári melót, aminek bár voltak hátulütői, biztosított számomra két dolgot: szakmai fejlődést és a magánéletem rendberakását. Nekem csak annyi lett volna a dolgom, hogy megkezdek egy folyamatot, aminek eredményeképpen mind szakmailag, mind magánéletileg jól, mondhatni boldogan jövök ki az egészből. Viszont 33 éves koromra sikerült kiégnem a családi játszmáknak, a munkakeresési stressznek, az előző munkahelyeim toxikus légkörének és az alkoholizmusnak köszönhetően. A szakmai fejlődés lehetőségével éltem, viszont a magánéletem rendbetételét nagyban elhanyagoltam. A végeredmény az lett, hogy még jobban kiégtem, és a munkám is ment a levesbe. Egy felelőtlen rossz döntés és az ahhoz való makacs ragaszkodás miatt elbasztam a 30-as éveimet. Annyiban volt értelme a vesszőfutásnak, hogy a 40-es éveimre letisztázódott, mit is szeretnék valójában az élettől!
Én úgy gondolom, három szinten kell működnie egy férfi-női kapcsolatnak, egy párkapcsolatnak. Ha ez a három szint működik, akkor beszélhetünk harmonikus párkapcsolatról. Ez a három szint:
- intellektuális szint: működjön a két ember között a kommunikáció, a beszélgetés
- emocionális szint: a két ember őszintén szeresse egymást, és képes legyen ezt kifejezni érzelmek formájában
- szexuális szint: működjön a két ember között a szexuális örömszerzés.
Magam nem vagyok aszexuális. Ellenben nem tartozom ahhoz a többséghez sem, akik hívei és gyakorlói a hagyományos szexualitásnak. A hagyományos szexualitás alatt a közösülést értem (most eltekintek az obszcén szinonimáitól). Én a 20-as éveimben még próbálkoztam a hagyományos szexuális örömszerzéssel, de mivel nem leltem benne semmi örömöt, 32 éves koromtól befejeztem, és nem tervezem, hogy túl a 40-en visszatérek hozzá. Negatívak voltak a tapasztalataim és az élményeim. Kipróbáltam ifjú felnőttként; űztem egy évtizedig, hogy ne lógjak ki a sorból; a 30-as éveim elején pedig úgy döntöttem, elég volt. Megvallom őszintén, én nem szeretem a közösülést. Nem izgat. Nem érzem jól magam közben. Nem nyújt élvezetet. Minek folytassam, ha nem ízlik? Én nem is várom el egy női partnertől egy kapcsolatban. Nekem nem hiányzik. Tudok úgy élni, hogy nem része a mindennapjaimnak. Ezzel ki is lógok a többségből, az átlagból. Ettől persze nem vagyok különleges, nem vagyok egy különös elit tagja, nem vagyok a Kiválasztott, nem én vagyok a Messiás! Ilyen vagyok, és kész!
Szerintem nem kell mondanom: mivel a nők többsége igényli a közösülést, nem egyszerű számomra ez a társkeresés. Őszintén nem merészeltem erről beszélni azokkal a lányokkal, akikkel próbáltam kialakítani egy párkapcsolatot. Ebből aztán rengeteg szerencsétlen félreértés származott. A 40-es éveimre döntöttem el azt, hogy vagy őszintén vagyok jelen a társkeresésben vagy sehogy! Ezen döntés meghozatalához jelentősen hozzájárult az is, hogy rengeteg magát aszexuálisnak való személy (többségében nő) előbújt, hogy őszintén beszéljen arról, milyen valójában a szexualitáshoz és a párkapcsolathoz való viszonya. Látva, hallva és olvasva ezeket a coming out-okat, úgy döntöttem, teszek egy próbálkozást az aszexuális szubkultúrával. Hátha itt kellően nyitott, megértő, kompromisszumkész lányokat találok, akikkel ki lehet alakítani működő barátságokat és persze egyikükkel párkapcsolatot! Már a 30-as éveim elején is feljártam néhány gyéren látogatott aszexuális fórumra. 2025 elején kértem hát a moderátoroktól a felvételemet egy Facebook-os aszexuális társkeresőre. A moderátorok megadták az engedélyt, tag lettem, ismerkedhettem... Mintha egy pszichiátriai intézetbe tettem volna be a lábam! A negatív élményeimről később…
Úgy vélekedem, szerintem helyesen, miszerint szükség van kompromisszumokra ahhoz, hogy megfelelően, mondhatni harmonikusan, problémamentesen működjön egy párkapcsolat. A kompromisszumok több dologra vonatkoznak, többek között a szexualitásra is. Nekem minimálisak az igényeim szexuális téren, és ehhez a minimumhoz ragaszkodom is. Ez három szóban fejezhető ki: lábfétis, csizmafétis, száraz szex.
Rendelkezem két fétissel: női lábfétis és női csizmafétis. Megörülök a formás női lábfejekért és a lábukra feszülő női csizmákért. Imádom, amikor a nő felvesz a lábára egy hosszú szárú, lapos- vagy magassarkú bőr-, lakk-, velúr-, lovagló- vagy cowgirl csizmát. Imádom érinteni és fogdosni, simogatni és cirógatni, puszilgatni és csókolgatni, szagolgatni a csizmatalpat (benne a lábfejének a talpát), a csizmafejet (benne a lábfejét), a csizmaorrot (benne a lábujjait), a csizmasarkat (benne a lábfejének a sarkát) és a csizmaszárat (benne a lábának a bokáját és a szárát). Imádom, ahogy az orromba, ezzel pedig magamba szívom a csizmába izzadt női lábfej illatát. A láb- és csizmafétisem velejárója a szexuális vágy, aminek a levezetéséhez elég a száraz szex, némi pettinggel. Nincs jobb, mikor csókolom a lány finom ajkát, közben az orromba hatol a csizmába izzadt lábfejének az illata!
A száraz szex a nemi szervek összedörzsölése ruházaton keresztül. Mivel az aszexuális nők irtóznak a meztelenségtől, gondoltam, ez talán kevésbé riasztja el őket. A ruha nem kerül le az aktus során, soha. Még arra is van mód, hogy ne érintkezzen a nemi szervünk a száraz szex közben. Mindenképpen mutattam volna néhány módszert annak az aszexuális nőnek, aki elfogadja a feltételeimet. Nem fájdalmasak, nem kellemetlenek. Nincs behatolás. Nincsenek testnedvek. Igazából nincs miért aggódnia.
Úgy vélem, szexuálisan keveset kérek egy aszexuális/demiszexuális nőtől a kapcsolatban. Lábfétis, csizmafétis, száraz szex, némi petting – mindez nem jár fájdalommal. Rengeteg férfi nem éri be ennyivel. Nekem elég ez a kevés. Kihangsúlyozom: szükséges egy kompromisszum a szexualitás terén is, hogy harmonikusan működjön a párkapcsolat férfi és nő között! Az a fontos, hogy jó legyen mindkét félnek! Megfelelő értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező emberek képesek arra, hogy megkonstruálják azt a közös nevezőt, amire alapozni lehet egy megfelelően funkcionáló párkapcsolatot!
Mi a tapasztalatom az aszexuális nőkkel?
Az, hogy mind frigid. Az, hogy mindegyik fél a szexualitástól és a párkapcsolattól. Az, hogy mindegyikük elszenvedett az élete során egy magánéleti krízist (ki a családban, ki egy előző párkapcsolatában). Az, hogy mindegyik mentálisan sérült, és ráférne egy pszichiátriai kezelés. (Van, amelyik jár is szakemberhez.) Egyeseknél… vagy inkább sokaknál a frigiditás mellé társulnak egyéb mentális problémák is: munkafüggőség, indulatkezelési problémák, autizmus, skizofrénia, pánikbetegség stb. Én nem nézek le senkit, aki mentális problémákkal küzd, már csak azért sem, mert alig találunk ebben az atomizált társadalomban olyan embert, aki nem szenved valamilyen lelki sérüléstől. Mindannyiunkat sújt az elidegenedés, mindannyian szenvedünk a társadalom atomizációjától – én is! A gond az, hogy a legtöbb aszex még csak nem is gondolkodik öngyógyításban; ő úgy jó, ahogy van; alkalmazkodjon hozzá a társadalom! Sok olyan bemutatkozásba beleütköztem, amiből áradt az arrogancia és az önzőség, a „csak-is-én” mentalitás. Egyesek bemutatkozása nem állt másból, mint az egykori ex-pasijuk meg minden más pasi, maga a férfitársadalom szidásából. A „kedvenceim” azok az aszexuális feministák voltak, akik kifejtették, hogy szeretnék átélni a gyermekszülés élményét, de kizárólag lombikbébi program révén, és olyan férfit keresnek, aki elfogadja, hogy nincs szex! A regisztrált tagok között is halovány a kommunikáció. Néhányan kötnek egymással barátságot vagy mit. Több posztban is ment a panaszkodás, hogy alig van ember, és nem funkcionálnak úgy, mint egy igazi közösség!
Ezen a Facebook-os aszexuális társkeresőn hat nővel volt lehetőségem kommunikálni, úgy, hogy amúgy ezer fölötti a regisztráltak száma. Mivel bizalmas jellegűek voltak a beszélgetések, nem ecsetelem, milyen élmény volt ezzel a néhány nővel való ismerkedés. Igazából meglehetősen vegyesek voltak a benyomásaim; a kellemes keveredett a kellemetlennel. Annyit elárulhatok, hogy egyikük sem volt egészséges lelki állapotban. A társkereső külön felhívja a figyelmet, szinte hivalkodón, hogy „szexmentes”, de ez nem túl szerencsés jelző. Persze, értem, hogy ezzel igyekeznek bevonzani a szexualitástól undorodó és viszolygó aszex emberkéket, csak éppen akadnak ott magukat demiszexuálisnak nevezők is, akik bizonyos minőségben és mennyiségben igénylik a testi örömöket. Gyéren használják. Vacak. Mellette Facebook-on megtalálható a Magyar Aszexuális Közösség oldala is, de erre kevés időt szántam. A posztok olyannyira irracionálisak, abszurdak, hogy úgy éreztem, a Kretén Magazin még nem szűnt meg, és a legfrissebb számát olvasom; néhány helyen fel is nevettem olvasás közben!
Most gúnyolódok, nem tagadom, de nem jókedvből. Egyáltalán nem tesz ez a mentális és szellemi nyomor jókedvűvé. Sőt, az egész elkeserítő. Én tényleg nyíltan, tisztességes barátkozási szándékkal közeledtem a magukat aszexuálisnak nevezőkhöz (ismét), s sajnálom, hogy ilyen negatívak a tapasztalataim (megint). Ez is azt bizonyítja, hogy hiába nevezik át aszexualitásnak a frigiditást, és hiába konstruálnak hozzá szofisztikáltan egy áltudományos narratívát (melyhez amúgy partner a hazai „objektivitásra törekvő” Wikipédia is), attól ez még továbbra is probléma marad. Nehéz az olyan emberekkel kommunikálni, akik rettegnek a szexualitástól (aszexualitás) és a párkapcsolattól (aromantikus), s betegesen nem bíznak a velük ismerkedni kívánókkal.
Hát ennyit a személyes részről!
Mi az aszexualitás?
Szerintem két dolog. Egyrészt a szexualitáshoz való viszony, másrészt az ezen viszonyuláson alapuló identitás. Az aszexualitás egyrészt a szexualitás visszautasítása, másrészt a szexualitás visszautasításán alapuló identitás. Az aszexuálisok olyan személyek, akik megpróbálják kizárni az életükből a szexualitást. Azzal én sem értek egyet, hogy minden aszexuális frigid. De abban biztos vagyok, hogy a legtöbb aszexuális frigid. Az LMBT-n belüli aszexuális szubkultúra szinte csak frigid emberekből áll (kivéve a demiszexuálisok, akik valójában nem aszexuálisok). Így kijelenthető, hogy az LMBT által értékesített modern aszexualitás nem több, mint frigiditásból gyúrt identitás.
A „frigid” a latin „frigidus” szóból ered, melynek a jelentése hideg. Általában a szexualitástól elhidegült nőkre használják, de szerintem könnyedén használható az ugyanilyen cipőben járó férfiakra is. A szexuális késztetés a számos biológiai, pszichés és szociokulturális tényező együttes hatásának produktuma. A szexuálpszichológusok szerint frigiditásnak tekinthető az orgazmus hiánya, a szexuális igények csökkenése, a szexuális ingerekre való érzéketlenség és a szexuális aktus által okozott érzelmi élmény nem-léte. A frigid személyek érezhetik azt, hogy kevesebbek, mint mások, vagyis nem teljes értékűek. Az a gondolat is kialakulhat bennük, hogy nem szerethetőek. Az önértékelési problémáik előidézhetnek stresszt, szorongást és depressziót.
Az elsődleges frigiditás már jelen van a nemi élet kezdetétől. Csak az örömteli szexuális élet kialakulása után jelenik meg a másodlagos frigiditás. Az első szinten kevés az orgazmus, és hosszú a szexuális reakcióidő, de az egyént még érik örömök az aktus során. A második szinten már nincsen orgazmus, ezért érdektelen az egyén a szexuális aktus iránt. A harmadik szinten nem csupán nincs orgazmus, de az egyén negatív élményeket táplál a szexuális aktus és az azt elváró személy irányába. A negyedik szinten az egyén elutasítja mind a szexualitást, mind a szexualitást elváró személyt. A frigiditás legsúlyosabb típusa a szexuális averzió. A frigid egyén ellenszenvet, elutasítást, undort érez a szexualitás iránt, s félelemmel, haraggal és gyűlölettel viszonyul a szexualitást elváró személy felé. Az aszexuális feministák például sok esetben heves férfigyűlölettel fejezik ki a szexualitás iránti ellenszenvüket. A szexuális averzió esetében a frigid egyének számára a szexuális aktus kellemetlen: ami mások számára izgalmas és vonzó, számukra taszító és undorító.
A frigiditást kiválthatják életkori változások is. Ahogy idősödik az ember, a hormonális változások miatt csökkenhet a szexuális vágy. A menopauza során a nőknél csökkenhet a petefészek termelése, ami okozhatja az intim terület szárazságát. Ha a hormonokat termelő szervek egyikének működésében zavar lép fel, szintén nullára redukálodhat a szexuális vágy. Testi betegségek szintén okozhatnak frigiditást. Gyógyszerek mellékhatásai úgyszintén. Bizonyos mentális betegségek, mint alkohol-, drog-, gyógyszer-, munka- és techfüggőség, anorexia, valamiféle kiégés kiválthatják az egyénben a szexuális igények csökkenését, sőt megszűnését. (Agyalágyult LMBT aszex aktivisták előszeretettel reklámozzák az aszexualitást anorexiás modellekkel, amivel igazából árukapcsolják az anorexiát az aszexualitással. Öngól!)
A frigiditás pszichés okai általában traumák, amiket a családból vagy egy rossz párkapcsolatból hozott magával az illető. Az is a frigiditás, s így az aszexualitás és az aromantikusság irányába lökheti a személyt, ha rengeteg sikertelenséget tapasztalt meg a párkapcsolatok során, s kialakul benne a gondolat és érzés, hogy jobb neki egyedül, jobb a magány. Igazából ez hívta életre az MGTOW aszexuális szárnyát is. A szexuálisan bántalmazott nők egy része tudatosan dönt úgy, hogy megtagadja a további szexuális aktusokat, magát a szexualitást; „az ő testéhez innentől nem nyúlhat senki!”. A frigiditás lelki okai mindenképpen mentális sérülések. A szélsőséges vallásos szektákban vagy a merev szülői közegekben a kamaszok túlzott szexuális korlátozása sosem vezetett jóra. A legtöbb esetben szexuális hedonista felnőtté válik az egykori kamasz, de az sem ritka, hogy egy a szexualitást megélni képtelen frigid felnőtt lesz belőle. Az atomizált társadalom szintén hozzáteszi a magáét, hogy az ember elidegenedjen a szexualitástól. A mindennapos szorongás, stressz és depresszió roncsolja az ember önképét, ami bizony kihat a szexualitás megélésére is. Egy atomizált társadalomban nehezen kapcsolódnak egymáshoz az emberek, így a férfiak és a nők is. A rendszer által generált elidegenedés rengeteg gátat szab az intimitás egészséges megélésének útjába.
A stressz különösen alattomos szörnyeteg. A stresszhormonok csökkentik a szexuális vágyat, és rontják a szexuális teljesítményt. A stressz fizikailag és szellemileg is lefárasztja az áldozatát, a lefárasztott egyénnek pedig általában nincs kedve az ágybeli huncutkodáshoz. (Gondoljunk csak a „Married with Children”-ben arra a többször is ismétlődő jelenetre, mikor Al Bundy megérkezik stresszesen és fáradtan a munkából, Peggy Bundy követeli tőle a maga szexadagját, a férj pedig siránkozik, hogy semmi kedve hozzá!) A stressz okozhat alváshiányt is. A nem kielégítő alvás, az álmatlanság szintén okozhat problémákat a szexuális aktusban. (Ismét „Married with Children”: Al elalszik az ágyban, Peggy pedig fintorog, hogy megint nem lesz szex!) A rossz életmódbeli szokások lerontják az egészségügyi állapotunkat, ami szintén negatívan kihat a szexuális vágyra. A heti 40-50-60 munkaóra által előidézett stressz és fáradtság kifejezetten rontja az emberi egészséget, például azzal, hogy erodálja a szexuális teljesítőképességet, de a liberális pszichológia szerint ezért nem a neoliberális társadalmi munka-megosztás és az ezen alapuló munkaerő-piac, a temérdek egészségromboló munkahely a felelős, hanem a fizikailag, mentálisan és morálosan leromló munkásosztály, mi, melósok! Japánban és Dél-Koreában az irracionálisan működtetett munkaerő-piac demográfiai problémákat idézett elő a társadalomban, de a liberális pszichológiával megtámogatott ál-nacionalista állami propaganda szerint ezért az adott ázsiai ország felelőtlen fiatal lakosai a felelősek. Magyarországon is az a munkaerő-piacon kiégett 20-as és 30-as fiatalság (!), amely nem hajlandó gyermeket csinálni, süllyedjen el szégyenében! Nem véletlen amúgy, hogy az „aszexualitás” címkével ellátott trend pontosan azokban a fogyasztói társadalmakban fordul elő életmódbeli alternatívaként, amelybe beállt a demográfiai katasztrófa!
A frigiditás intimitásbeli probléma. Léteznek férfiak és nők, akik túlzottan saját magukra összpontosítanak, és nem tőrödnek a másikkal. A hanyagolt fél büntetheti úgy is az őt elhanyagoló társat, hogy visszavonul a szexualitástól, beáll frigid működésbe, és nem nyújt szexuális örömöket a társának. Nevezik ezt szex-megvonásnak is, amit nyugodtan tekinthetünk egyfajta büntetésnek! Rengeteg párkapcsolati gond eljuttathat egy párt odáig, hogy megszűnik az életükben a szex: túl ügyetlen aktus során az egyik partner; a domináns fél elnyomja a másikat; játszmázás zajlik a két fél között stb. Megromolhat úgy is egy párkapcsolat, hogy az egyik fél a szex-megvonással jelzi a másik számára, hogy nem kívánja már a társaságát, ellenáll a közeledésének. A frigiditás jelezheti egy kapcsolat végét is, ez esetben simán lehet, hogy ez csak átmeneti állapot a frigiditást gyakorló félnél, a soron következő kapcsolatban már él a szexuális aktusok által nyújtott örömökkel. Mindenesetre a boldogtalan párkapcsolat, a fokozódó kapcsolati feszültség eltolhatja valamelyik felet a frigiditás irányába.
A frigiditás kemény próbatétel elé állíthat egy párkapcsolatot, mivel nem teszi lehetővé a szexuális kapcsolódást a partnerek között. Konfliktusokat okozhat, ha az egyik fél nem kívánja szexuálisan a másikat. Könnyen okozhatja a hanyagolt partnerben azt a gondolatot, hogy azért nem kívánja a társa, mert már nem vonzó, nem szerethető. Egy ilyen elhidegülés roncsolhatja az önmagunkba vetett bizalmat, az önmagunk pozitív értékelését. A szexualitás eltűnése a párkapcsolatból boldogtalanságot eredményezhet a felek között. Mind a frigid fél, mind a másik frigiditását elszenvedő, azt nem toleráló fél mentálhigiéniás állapota romolhat a folyamatos idegeskedéstől, stresszeléstől. Szexuálpszichológusok kimutatták, hogy számos férfi és nő, akik nem jutnak rendszeresen szexuális örömökhöz, az élet más területén is boldogtalanok.
A frigiditás veszélyes mind az emberi egészségre, mind a társas kapcsolatokra. Mégis az LMBT azon dolgozik, hogy egyfajta életmód-alternatívaként értékesítse a társadalomban, legfőképpen a fiatalok között.
A frigiditással küzdő ember két út közül választhat.
Az egyik út, hogy konzerválja a betegségét, szenved tovább, egészen a végig. Ez esetben ajánlom neki az LMBT-t, az AVEN-t és a Magyar Aszexuális Közösséget! Büszkén („pride”) lehet „modern aszexuális”, egészen a kiszenvedésig! Esetleg nevezheti magát MGTOW-nak, egészen az Incel-létig való őrjöngésig!
A másik út, hogy kigyógyítja magát a betegségéből. Ez esetben érdemes megkeresni egy becsületes és tisztességes pszichológust, aki terápia révén segít neki tovább lépni az egészséges élet irányába! (A becsületes és tisztességes szakember itt azt is jelenti, hogy nem LMBT-szimpatizáns, nem ment Gender Studies-féle továbbképzésre!)
Én most ismertetem a második utat, a gyógyulást. A magam részéről nem tartom problémának, ha egy férfi vagy egy nő nem kíván élni a közösülés lehetőségével. Véleményem szerint viszont nem egészséges az a mentalitás, ami mereven elzárkózik a szexualitástól, a szexuális örömszerzéstől. A szexualitás az élet; aki pedig elzárkózik a szexualitástól, az az életet tagadja meg önmagától. Az egész modern aszexualitás visszataszítóan steril.
Az első fontos lépés a probléma felismerése és kimondása. A probléma nem söpörhető a szőnyeg alá, mindenképpen meg kell oldani valahogy. A frigiditás gyógyítható. Nem törvényszerű, hogy a frigiditás eltartson az életünk végéig. Ha úgy akarjuk, a frigiditás egy átmeneti állapot. Közelebb kerülünk a megoldáshoz, ha megkeressük és megtaláljuk az okát annak, amitől a frigiditás kialakult. Az okok a legtöbbször lelki eredetűek. A nők érzékenyebben reagálnak a környezetükre, jobban megviseli az idegrendszerüket a stressz, fájdalmasabb számukra egy a párkapcsolatban jelentkező probléma. A nők hajlamosak az ágyba is magukkal cipelni a problémákat. A problémákon való rágódás pedig azt eredményezi, hogy a nő nem koncentrál a szexuális együttlétre.
A lelki eredetű okok a gyakoribbak, de okozhatják testi okok is. Egy nőgyógyászati probléma fájdalmassá teheti a szexuális aktust a nőnek. A fájdalmak miatt pedig kerülheti a szexuális együttléteket. Az orvos feladata kideríteni, hogy kiderítse a testi okokat. Ha megtörténtek a vizsgálatok, és kiderül, hogy nem testi eredetűek az okok, tovább kell folytatni a vizsgálatot a lelki területen. Érdemes a partnereknek beszélgetniük a problémáról; megosztani ezzel kapcsolatban az érzéseket és a gondolatokat. A bizalomra építő, nyílt és őszinte párkapcsolatban képesek megosztani a felek nem csupán az igényeket és a vágyakat, de a félelmeket is. Sajnos előfordulhat, hogy a pár nem képes saját maga megoldani a problémákat, ilyenkor folyamodhatnak párterápiához.
A jelenlegi szexuálterápiák rövid ideig tartanak. Ha elhúzódik egy szexuálterápia, az azt jelenti, hogy vele együtt maga a probléma is elhúzódik. Ha pedig majdnem 1 évig nyűglődik egy szakember a problémán, akkor ott gondok lehetnek a szaktudással; még rosszabb esetben a pénzre megy a doktor! Egy átlagos kezelés 20 ülés. A terápia nem konstruálja újra a férfi és a nő személyiségét, hanem megoldja a konkrét szexuális panaszokat. A szexuálterápia célja a férfi és a nő önbizalmának növelése, s a trauma feldolgozása. A párkapcsolati gondokat nem a pszichológus, hanem maga a pár fogja megoldani; a szakember csak rávezeti őket az öngyógyítás útjára. A jó pszichológus vezető. Az irányítása révén a pár életében visszaáll az egészséges szexualitás.
A pszichológus feltárja a szexuális élettörténetet, amelynek segítségével a problémákat is könnyebben beazonosítja. Az esetleges organikus eredetű problémákat csak akkor lehetséges kizárni, ha megtörtént a szervi kivizsgálás. A terápia során fontos meghatározni a kölcsönös felelősséget. Akárkinél is jelentkezett a frigiditás, ez közös problémája a párnak, ezért pedig közösen kell kigondolniuk és végrehajtaniuk a megoldást. A férfi és a nő közös munkája által történik meg a gyógyulás; közösen állítják vissza az egészséges szexualitást a párkapcsolatukban. A szexuális örömszerzést akadályozó hiedelmek megszüntetése (mint pl. az orális szex rossz) szintén alapvető fontosságú egy ilyen terápián. A káros hiedelmek mellett ki kell zárni a szexualitásból a teljesítménykényszert: ha az egyik fél nem teljesít jól a szexuális együttlét során, nem kell leszidni, nem kell megalázni, hanem megértéssel és megbeszéléssel szükséges javítani a helyzeten. Jobb, ha a kölcsönös örömszerzés mentes a követelésektől. A kölcsönös szexuális örömszerzés akkor működik megfelelően, ha a felek közötti kommunikáció is normálisan funkcionál. S bizony elengedhetetlen a rossz szokások elhagyása, a negatív életstílus megszüntetése. A szexuálterápia megtaníthatja arra a férfit és a nőt, hogy jobb minőségben kommunikáljanak egymással a szexről.
Mindnyájunknak joga van az örömteli szexuális élethez! A szexuális problémák gyógyíthatóak, így a frigiditás is megszüntethető!
Persze lehet választani a szakadékot is! A frigiditást átcímkézhetjük „aszexualitás”-nak, és vegetálhatunk büszkén („pride”) a szomorú elmúlásig!
Az aszexualitás a szexualitás visszautasítása. Az aszexuálisok a szexualitást visszautasító személyek. A „szexualitás” szó utal a nemiségre, az „-a” fosztóképző. Az „aszexuális” melléknévi alak, az „aszex” rövidítés. Ehhez társul az „aromantikus”, ami a romantikus kapcsolatok, vagyis a párkapcsolatok visszautasítását jelenti. Még egyszer, kutyafuttában: az aszexuális lemond a szexualitásról, az aromantikus lemond a párkapcsolatról, az öngyilkos meg lemond az életről!
Ezt az egyszerű értelmezést sikerült megbonyolítani az LMBT-nek. Az LMBT szerint ugyanis az a személy is aszexuálisnak tekinthető, aki ritkán érez szexuális vágyat, és ritkán folytat szexuális aktust. Az LMBT szerint nem törvényszerű, hogy egy aszexuális ne szexeljen örömszerzésből. Igen, az LMBT szerint egy aszexuális is szexelhet. És az LMBT szerint az aszexuális szórakozhat a Marok Marcsával is – értsd: végezhet önkielégítést is. Az LMBT szerint egy aszexuális nem csupán érezhet orgazmust, de törekedhet is az orgazmus elérésére. Az LMBT médiamunkásai időnként elő is kerítenek néhány aszex fiút és lányt, akik szemérmesen közlik egy Youtube-riportban vagy egy blogra felrakott interjúban, hogy rendszeresen végeznek önkielégítést. Azt is közlik időnként, hogy a normálisan funkcionáló fizikai reakciójukkal nem képesek mit kezdeni. Szegények elélveznek a csúcsponton, és ez zavarba hozza őket! Szégyenlik, hogy igénylik a szexet, csak nem merészelik megfogalmazni maguknak! A maszturbálás amúgy önmagában megkérdőjelezi, hogy ezek az emberek aszexuálisok. Valakire maszturbál, a fantáziájában jelen van egy lány vagy egy fiú, vagy egy lányfiú vagy egy fiúlány, vagy egy izébizé…! A maszturbálás egy kényszercselekedet, általában azon emberek számára, akiknek bizonyos okok miatt nem jut partner. Az önkielégítő ember gondolatban elvonatkoztat a jelen szituációtól, és áthelyezi magát a fantázia segítségével egy a számára vágyat keltő szituációba. A lényeg: egy igazi aszexuális elviekben, papíron nem maszturbál, mivel nincs rá igénye!
Az LMBT szerint egyes aszexuálisok rendszeresen éreznek szexuális izgalmi állapotot. Mégis aszexuálisnak számítanak ezek az emberek, mivel nem éreznek vágyat, hogy szexuális aktust létesítsenek valakivel. Pontosan ezért ezek a személyek nem is keresnek maguknak szexuális partnert. Bullshit érvelés. Egy igazi aszexuális elviekben, papíron nem érez sem rendszeresen, sem időnként szexuális izgalmi állapotot. Itt valószínűleg arról van szó, hogy a magukat aszexnek tartó személyek igyekeznek elnyomni és elfojtani magukban a szexuális vágyat, több-kevesebb sikerrel. Az LMBT szerint onnan lehetséges tudni, hogy ezek az aszexuálisok nem tekintik egzisztenciális problémának a szexualitás hiányát, hogy nem beszélnek róla társaságban. Általában az is az elfojtás része, hogy az illető nem beszél nem csupán társaságban, de önmaga előtt sem az elfojtani szándékozott problémáról. Naiv gondolat, hogy amiről nem beszélek, az nincs - a szőnyeg alá söprés tipikus esete!
Az LMBT egyik releváns állítása, hogy a frigiditás és az aszexualitás két különböző jelenség, amik közé nem tehető egyenlőségjel. Valószínűleg maga is érezte, hogy mennyire problematikusak azok az „aszexek”, akik képtelenek eldönteni, hogy akarnak-e szexelni vagy sem, ezért kitalált egy szofisztikált érvelést. Ezt most inkább bemásolom a Wikipédiáról, aztán mindenki döntse el, hogy bullshit vagy sem!
„Az aszexualitás fajtái:
Aszexuális: az egyén nem tapasztal szexuális vonzalmat.
Demiszexuális: az egyén szexuális vonzalmat csak és kizárólag az érzelmi kötelék kialakulása után érez, tapasztal. A kötődésnek nem kell romantikusnak lennie.
Szürke aszexualitás:
(1.) az egyén ritkán, rendszertelenül érez szexuális vonzalmat.
(2.) az egyén érez szexuális vonzalmat, de alacsony a libidója.
(3.) az egyén érez szexuális vonzalmat és van libidója, de nem elég intenzíven ahhoz, hogy reagáljon.
(4.) az egyén élvezi és vágyja a szexuális aktust, de csak rendkívül korlátozott és sajátos körülmények között.
A demi- és „szürke” (a)szexuálisok bármelyik nem iránt érezhetnek szexuális vonzalmat, ami azt jelenti, hogy vonzódhatnak a saját („szürke”/demi-homoszexuálisok ~ szürke-melegek/leszbikusok), az ellenkező („szürke”/demi-heteroszexuális) vagy mindkét nemhez („szürke”/demi-biszexualitás).
A női szexualitás hiányát a köznyelv frigiditásnak nevezi, angolul: Hypoactive sexual desire disorder (HSDD), azaz: „aktivitás-hiányos nemi rendellenesség”.”
Mintha csak a Kretén Magazin egyik cikkét olvasnám! Demiszexuális, szürke aszexuális, szürke demi-homoszexuális, szürke demi-heteroszexuális, szürke demi-biszexualitás – lehet dobálózni ilyen műanyag-szavakkal, csak ettől a definíció értelmezési tartománya lesz egyre képlékenyebb, míg a végén semmire nem lehet majd alkalmazni! Még egyszer: az aszexuális nem érez szexuális vonzalmat, és nem vágyik szexuális aktusra. Ha jelentkezik nála szexuális vonzalom, és vágyik a vonzalom levezetésére szolgáló aktusra, akkor nem aszexuális. A fogalmaknak jelentése van. Az, hogy szélsőséges módon dekonstruálják a fogalmat, csak azt érik el, hogy az LMBT-n belül reprezentálni kívánt aszexuálisokat egyre nehezebb lesz komolyan venni. Az aszexuális olyan személy, aki radikális módon kizárja az életéből a szexualitást, ebbe a halmazba pedig számos frigid beletartozik, akik többségében nők. Persze, értem én, miért kell ezt túlbonyolítani: mert az LMBT-aszex ágyútöltelékek többsége olyan frigid szerencsétlen, aki nem tudja eldönteni, ő most aszex vagy sem!
Az LMBT, karöltve az ilyen AVEN-féle gittegyletekkel, szereti megmondani, ki számít aszexuálisnak, és ki nem. Az LMBT-AVEN kombó szerint a cölibátust vállalók nem aszexuálisak. Mivel a cölibátust vállalók önként lemondanak a szexualitástól egy szakrális és transzcendens cél érdekében (közelebb kerülni az Úrhoz, megtisztulni a világ szennyétől stb.), nyugodtan nevezhetőek aszexuálisnak. Meg persze a „progresszívek” kihangsúlyozzák, hogy a frigid emberek nem aszexuálisok, miközben mind az AVEN, mind az LMBT tele van frigid nőkkel, elvétve néhány frigid férfival.
Az LMBT-AVEN kombó kihangsúlyozza azt is, hogy aszexuális ember is élhet párkapcsolatban, lehet igénye egy társra. Igen, én is úgy tudom, hogy egy aszexuális ember érezhet romantikus, esztétikai és érzéki vonzalmat egy másik ember iránt, viszont nem jelentkezhet nála szexuális vonzalom. Ugye, ahogy írtam fentebb, az LMBT megbonyolítja azzal, hogy az aszex szexuális vonzalmat is érezhet! Az aszex embereknek ugyanolyan érzelmi szükségleteik vannak, mint a nem-aszex embereknek. Az, aki nem a magányt választja, szükségét érezheti a barátoknak, a szüleinek és a testvéreinek, egy életre való társnak. Én úgy vélem, ezek frigid nők és férfiak, akik nem elégednek meg a szüleik és a barátaik társaságával, hanem vágynak egy bizalmon és szereteten alapuló, romantikus párkapcsolatra. Betegesen félnek a szexualitástól, és ezért a legtöbb esetben nem is merészelnek kezdeményezni a nekik tetsző személy irányába. Eljárnak randevúzni, de azonnal kilépnek az ismerkedésből, ha kiderül a másikról, hogy igényli a szexet. A Face-alapú aszex társkeresőn belefutottam néhány olyan beszélgetésbe, ahol siránkoztak az aszex hölgyek, miszerint jóval kevesebb a társadalomban az aszex férfi, mint az aszex nő, s így nehezebb nekik a társtalálás! Őszintén szólva: nem tudom, sajnáljam-e ezeket a hölgyeket vagy sem! Továbbra is vallom, meggyőződéssel, hogy szükség van kompromisszumra egy párkapcsolatban a szexualitás terén is! Az én véleményem, hogy az a nő vagy férfi, aki erre nem képes, az a szexualitástól betegesen rettegő önző egyed! Mégsem lehet tagadni, hogy ezeket az embereket is bekapta, megrágta és kiköpte a rendszer. Valahol tragikus a fájdalmuk, az önzésük viszont visszás!
Az LMBT azt is feltételezi, hogy rengeteg aszexuális él párkapcsolatban vagy házasságban, ahol a nem-aszex fél rákényszeríti az aszex társára a szexualitást. Ez a valóság rosszindulatú kiforgatása, amelynek célja az LMBT-től jól megszokott társadalmi uszítás. Nincsenek hagyományos házasságba kényszerített aszexuálisok. Ami igenis tetten érhető a társadalomban, hogy a rosszul funkcionáló monogám kapcsolatokban frigiddé válnak emberek, többségében nők. Ebben a tragikus szituációban mind a frigid félnek, mind a nem-frigid félnek, vagyis magának a szenvedő párnak szüksége van megfelelő mentálhigiéniás szakemberre és egy általa lefolytatott szexuálterápiára. Az LMBT oda is woke politikát visz, ahol semmi keresnivalója!
Az aszexualitás kapott két szimbólumot. Az egyik szimbólum egy fejjel lefelé fordított üres háromszög, amelynek egy kis része alul ki van töltve fekete színnel. A másik szimbólum egy ferde üres szív, amelynek egy kis részét alul szintén kitölti egy fekete szín. Meg van egy aszexuális zászló, mely négy színből tevődik össze: a fekete az aszexuálisok, a szürke a demiszexuálisok, a fehér a szexualitás, a lila a közösség. Büszkeségszimbólumok, a woke fesztiválon lehet őket lengetni!
2001-ben létrejött az aszexuális szerveződés, az Asexual Visibility and Education Network (AVEN). Egyik vezéralakja, David Jay még így fogalmazta meg az általuk képviselt eszmeiséget: „A szexualitás olyan, mint bármilyen más aktivitás. Van, akinek az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci az élete, és van, akit egyáltalán nem érdekel az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci. Semmi értelme, hogy energiáidat olyasmire koncentráld, amely felé semmiféle indíttatást nem érzel.” Elutasítják a terápiás lehetőséget, és erőteljesen relativizálják a frigiditás fogalmát. A fogyasztói társadalmat azzal vádolják, hogy szexcentrikus. Elhíresült szlogenjeik: „No sex please!” és az „Asexuals have other things on their mind!”. Céljuk volt, hogy kialakítsanak egy virtuális közösséget, ahol az aszex emberek találkoznak, ismerkednek, barátkoznak. Magyar kópiája a Magyar Aszexuális Közösség, ami 2014-ben még csak Facebook-csoport, 2018-ban már civil szervezet.
A betegség nem feltétlenül jár betegségtudattal. Egy frigid általában nem vallja be magának, hogy frigid. A frigid értelmiség körében kedvenc önbecsapási mechanizmus az „aszexuális” identitás felvétele. Aki aszexuális, nem feltétlenül tartja magát az LMBT tagjának. Beszéltem már olyan aszexuálissal, aki azért nem szereti az LMBT-t, mert szerinte túlságosan átszexualizálódott közösség. Találkoztam már Trumpért rajongó jobboldali libertariánus aszexuálissal. És persze sok olyan aszexuálissal, aki leszarja a politikát, apolitikus. Attól, hogy valaki frigid, még nem woke!
Az, hogy egy frigid nem vallja magát frigidnek, nem változtat az orvosi diagnózison. Sok aszex dicsekszik azzal, hogy jól érzi magát a bőrében. A Pride-n vonuló aszexuálisokról is sok olyan kép készül, ahol mosolyognak. Az alkoholisták és a videójáték-függők közül is számos olyan személyt találunk, aki igyekszik mosolyogni, nevetni, öblösen hahotázni, jelezve ezzel, ő köszöni szépen, jól van! Attól, hogy valaki nagy vigyorral, erőltetett vidámsággal azt a képet állítja ki magáról, hogy ő egészséges, attól még az orvosi diagnózis alapján beteg.
Az LMBT számos pszichiátriai témát átpolitizált. Ahogy a radikális testkép-zavart átnevezte transzneműségnek, a frigiditást feloldotta a steril aszexualitás kifejezéssel. Persze, nem ő találta ki a kifejezést, használták már előtte is, csak felhasználta. Ha jól tudom, az AVEN nem tiltakozott, amikor az LMBT ideológikusan átértelmezte az aszexualitást. Viszolyogva figyelem, mennyire beállt mögé számos tudományos társaság, így a Wikipédia is. Így gyűrűzik be a tudományos objektivitásba az aktuálpolitikai korszellem kiszolgálása. Az európai és amerikai egyetemeken politikai kontroll alá esik egy temérdek társadalomtudományos tematika. A Gender Studies állítólag egy kutatási terület – a kutatással kapcsolatos posztokat nem szakmai eredmények alapján, hanem nemi/szexuális/etnikai kvóták alapján töltik be. Sokan nem álltak be a sorba, ezek az ellenállók több esetben bukták ezzel az állami támogatásokat és a szakmai előremenetelt. Politikai korrupció mindig is volt a társadalomtudományokban, mindenesetre ez nem írja felül a tudomány képviselőinek objektív megállapításait.
Alapvető tudományos tétel, hogy minden életforma eredendő célkitűzése az egyed- és fajfenntartás. Ami szembemegy ezzel, az egyed- és fajszinten rendellenes. Nevezzük aszexuálisnak vagy frigidnek, az egyed- és fajfenntartás szempontjából egykutya: ezen címke alá kerülő emberek biológiailag képesek a reprodukcióra, mentálisan nem. A frigid ember önmagában nem káros senkire. A frigid ember viszont egy házasságban vagy egy családban már lehet toxikus és destruktív. A frigid embernek a vele együtt élő emberek érdekében kötelessége kigyógyulnia a betegségéből. A frigid személy még akkor is árt a házastársának, ha nem áll szándékában, ha pedig gyereke van, az is ki van téve a sérüléseknek. Az LMBT, mint politikai aktor, átcímkézi a frigiditást aszexualitássá, és úgy értékesíti, mint normalitást. Ez egy olyan tevékenység a részéről, amivel nem csupán a betegségben szenvedőknek és azok szeretteinek okoz felmérhetetlen károkat, de magának a társadalomnak is.
