(Tari Annamária: Y-generáció)
Minden ember vágyik az érzelmi biztonságra. A jelenlegi társadalmi környezetben érdemes határozottnak lenni az érvényesüléshez. Viszont csak az az ember lehet határozott, aki rendelkezik a megfelelő érzelmi biztonsággal. 2010-ben még a 20-as és 30-as korosztályt tartották az Y-generációnak. Ma, 2021-ben a 20-as korosztály egészen 28 éves korig már a Z-generáció tagja. A Z- és Y-generáció tagjai egyaránt az információs korszak gyermekei – ellentétben az X-generációval, amelynek tagjai többsége idegenkedve tekint az információs technológiára és az általa kiváltott társadalmi változásokra. A 21. században radikálisan megváltozott a kommunikáció, a tudás, a hagyomány és a tekintély. A megváltozott körülmények között az emberek nagy részénél még mindig erős az érzés, hogy tartozzon egy közösséghez. Ezen emberek többsége a virtuális térben találja meg a maga közösségét; segítenek nekik ebben a közösségi oldalak, a félig-meddig fórumként működő blogok, a multiplayer gamek, meg sok egyéb más.
Tari Annamária, szociálpszichológus egyik kutatási területe a generációk közötti interakció. Többek között azt is vizsgálja, hogy az információs társadalom milyen változásokat okozott az emberi pszichében. Az információs társadalom jelentősen átalakította az emberi értelem- és érzelemvilágot. Tari Annamária klinikai pszichológusként több mentális beteggel is foglalkozott, amely biztosította számára a megfelelő mennyiségű tapasztalati anyagot. Tari Annamária a kliensein keresztül is érzékelte, hogy a modernitás mélységes változásokat eredményezett az emberi személyiségben. Az „Y-generáció” c. könyvében sok témát érint a pszichológia szemszögén keresztül, így a munkaerő-piacot, a párkapcsolatot, az anya-gyerek viszonyt, az étkezési zavarokat, a kábítószereket. A legfőbb probléma szerinte a generációk közötti szakadék, amelyet nem csupán érdemes, de fontos áthidalni a különböző generációk tagjainak. Tari Annamária maga is ad tanácsokat a probléma leküzdésére.
Amit külön ki szeretnék emelni, a szerzőnő empátiája. Tari Annamária empátiával közeledik a mentális betegségeikkel küszködő emberekhez. Tari Annamária, Csernus Imrével ellentétben, nem nézi le a mentálisan sérült embereket. Tari Annamária nem néz le senkit. Megértéssel közeledik nem csupán a mentális problémák felé, hanem az adott mentális problémákkal küszködő emberek irányába is. Tari Annamária elfogadó. Ezt azért is kihangsúlyozom, mert a bölcsész értelmiség nagy része ma is úgy foglalkozik a társadalmi problémákkal, hogy közben masszívan lenéz embereket, társadalmi csoportokat. Ebben sajnálatosan az adott recenzió szerzője sem kivétel. Vagyis nekem is lenne mit tanulnom empátia terén Tari Annamáriától.
Tari Annamária úgy foglalkozik az Y-generáció problémáival, hogy közben nem teszi helyre az Y-generáció tagjait. A könyve segít abban, hogy az Y-generáció megértse önmagát, a Z- és X-generáció pedig megértse az Y-generációt. Persze, az sem árt, ha közben az Y-generáció is megismeri a Z- és X-generációt. Fontos, hogy a generációk megismerjék egymást. A megismerés az első lépés azon az úton, ahol betemetődnek a generációk közötti árkok. A pszichológusnő maga is jelzi, hogy semmi értelme annak, ha a generációk megbélyegzik egymást a megértés helyett.
Amikor találkoznak egymással a generációk, gyakran adódik kommunikációs probléma. Ezen kommunikációs problémák csak akkor válnak kiküszöbölhetővé, ha egy interdiszciplináris horizont mentén feltérképezzük a kártékony sztereotípiákat. Tari Annamária kizárólag a lélektani mozgatórugókkal foglalkozik – igazából nem sétál át más szakterületre, marad a sajátjánál.
Az „Y-generáció” c. könyve rövid és könnyű olvasmány. Előnye, hogy könnyedén olvasható és értelmezhető; hátránya, hogy röviden és felszínesen érinti a felvetett témákat. Az, hogy lehatoljon a kellő mélységekbe, akadályozza egyrészt a rengeteg téma, másrészt a rövidke terjedelem. Írhatott volna a témában egy 1000 oldalas, minden aspektust részletesen elemző szakkönyvet, de azt valószínűleg csak egy szűk szakmai réteg vette volna kézbe. Ebben a formában viszont rengeteg emberhez eljut mindhárom generációból. Használható könyv. Az ismeretek megalapozásának megfelelő.
Tari Annamária kellő kritikával áll hozzá az általa használt angolszász pszichológiai elméletekhez. Bár elfogadja őket, de megfelelő módon alkalmazza a magyar viszonyokra. A pszichológusnő az adott elméletet behelyezi az adott élethelyzetbe, és annak kontextusában vizsgálja az alkalmazhatóságát. Érződik némi tekintélyelvűség nála, de ez még épp olyan, ami nem korlátozza a kritikus gondolkodást, vagyis egészséges.
2010-es kiadás. Ami azt jelenti, hogy egy csöppet elavult. Igazából szükséges lenne egy updatelt verzió. Mint írtam, nincsenek szédítő mélységei. A maga teljességében nem tárja fel a jelenségek kiváltó okait. Igazából feldob témákat, és ismerteti azokat. Amit megtesz a könyv, hogy elindítja az arra fogékony olvasót egy kijelölt úton. Körképet nyújt azokról a problémákról, amikkel ma is küzdenek az Y-generáció tagjai. Számos olyan szituációval találkoztam a könyvben, amit magam is megéltem – vagy amit más embertársam élt meg a mindennapok során. A könyv megerősíti azt a gondolatot, hogy nem elég gondolni valamit, azt realizálni is kell a mindennapokban. Ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy az ember nem mindig azt mondja, amit gondol.
Amikor valaki azt mondja neked, hogy „szeret”, közben utál, az már játszma. A társadalom tele van játszmákkal. Jézus mondja az Újszövetségben: „Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem.” A nagy tanítók szavai és tettei egy úton jártak; azonos volt a gondolat és a cselekedet. Vicces belegondolni, hogy azok az emberek, akik előszeretettel idézgetnek Gandhitól, maguk nem gyakorolják az idézett tanításokat, pusztán üresen pózolnak vele. Gandhit idézni menő, de követni…!
Tari Annamária szerint, ha meg akarjuk érteni egy társadalom lelkületét, akkor két dokumentumot érdemes lapozgatni: az egyik a pszichológiai kórlapok, a másik a lektűrirodalom. A nők férfiideálja kapcsán el is jut a vámpírregényekig. 2010-ben ugyanis vonzó lett a nők nagy része számára a vámpír, mint férfitípus. Az Y-generáció nő tagjainak a rengeteg őket érő inger miatt magasan van az ingerküszöbe. Emiatt extrémmé váltak az ideálok. A nők a vágyaikat kiélik a fantázia területén, és ehhez pedig kitűnő alany egy férfi vámpír. A vámpírkultusz abban is segít, hogy élvezhetőbbek legyenek a szürke hétköznapok. A hím vámpír úgy tartalmazza a hagyományos férfi sztereotípiákat, hogy közben metroszexuális is. A hím vámpír erős férfiként megvédi a nőt, ugyanakkor rengeteget foglalkozik a külsejével. Tari Annamáriának az a véleménye, hogy ez a hím vámpír puszta illúzió, és érdemesebb a nőknek a megfelelő férfi kiválasztásánál figyelembe venni a realitásokat. Jobb, ha a párválasztásban a realitás uralkodik, nem a túlburjánzó fantázia.
Zárásként kihangsúlyozom, hogy a könyv nem ad biztos túlélő recepteket a problémák megoldására. Tippeket ad, amik működhetnek is, meg nem is. Ha az olvasó értelmezi az olvasottakat, elgondolkodik a kapott információkon, megérti az összefüggéseket, akkor a saját konkrét életére akár meg is találhatja a megfelelő viselkedési formát. A lényeg, hogy belülről fakadjanak azok a gondolatok és cselekedetek, amitől minőségibb lesz az adott ember élete. A könyv segít abban, hogy tisztában legyünk a saját személyiségünk értékeivel. Ugyanakkor óva int attól, hogy személyiségünket alárendeljük a fogyasztói társadalomnak. Megmaradni önmagunknak, megőrizni a kontrollt.
