Magam nem vagyok aszexuális. Úgy is fogalmazhatnék, nem tartozom a magukat aszexuálisnak nevező frigid nők és férfiak klubjába. Célzottan és szándékosan, meg céltalanul és véletlenül volt alkalmam kommunikálni aszex személyekkel, online és személyesen is. Nem többnyire; szinte minden esetben önállóan hozott döntés vezetett odáig, hogy ezek az emberek megvonták magukat a szexuális örömszerzéstől – ki rövid időre, ki hosszú időre, ki örök időkig. Soha nem találkoztam olyannal, aki a biológiai determinizmusra hivatkozott volna („így születtem, kész!”); magam nem is hiszek ebben. A társadalmunkban feltünedező aszexuálisok ugyanúgy válságtünet, mint a köztünk rohangászó alkoholisták és drogosok, transzneműek és pedofilok. Egyesek szerint az aszexuálisok is beleillenek abba a jelenségbe, amit hazug romantikával úgy nevezett TGM, persze dicsérőleg, hogy „új aszkézis”. Igaz, öreg korára TGM maga is aszexuálissá vált, bár úgy vélem, neki fiatalabb korában is előbb volt orgazmusa az újbaloldali szerzők életidegen irományaitól, mint egy meztelen női test látványától!
Bizonyos okkal és céllal megfordultam néhányszor virtuális aszex közösségekben, utoljára egy gyéren látogatott Facebook-csoportban. Többek között eme élményanyagnak köszönhető ez az esszé is!
Mivel érintett vagyok a témában, kénytelen vagyok a magam élethelyzetéről megosztani néhány információmorzsát; így érthetőbb lesz mindaz, amit kifejtek az esszémben. Jelenleg a 40-es éveim elején járok. Társat keresek a magányom enyhítésére. Célom kialakítani egy komoly kapcsolatot. Keresek egy női társat, aki mellett leélhetem az életem. Hét évvel ezelőtt hoztam egy hibás döntést, amihez állhatatos ostobasággal tartottam magam. 33 évesen sikerült megcsípnem egy olyan melót, amivel biztosíthattam magamnak egy alsó-középosztálybeli, kispolgári értelmiségi életmódot. Bár akadtak hátulütői, a szakmai fejlődésen kívül lehetőséget adott arra, hogy rendbe rakjam a magánéletem. Csak annyi lett volna a feladatom, hogy megkezdek egy folyamatot, aminek az eredményeként mind szakmailag, mind magánéletileg jól, mondhatni boldogan jövök ki az egészből. Miután fiatal felnőttként kiléptem a munkaerő-piacra, belebonyolódtam egy olyan élethelyzetbe, aminek szerves részét képezték a családon belüli játszmák, a munkakeresési stressz, a toxikus munkahelyi légkör és az alkoholizmus, ennek következtében pedig kiégtem a 30-as éveimre. Éltem a szakmai fejlődés lehetőségével, viszont elhanyagoltam a magánéleti problémák rendezését. A végeredmény az lett, hogy még durvábban kiégtem, elmélyedt a magánéleti krízis, és a munkám is ment a levesbe. Egy felelőtlen rossz döntés és az ahhoz való makacs ragaszkodás miatt elbasztam a 30-as éveimet. Annyiban volt értelme a vesszőfutásnak, hogy a 40-es éveimre letisztázódott, mit is szeretnék valójában az élettől!
Úgy gondolom, három szinten kell működnie egy férfi-női kapcsolatnak, az un. párkapcsolatnak. Ha ez a három szint működik, akkor beszélhetünk harmonikus párkapcsolatról. Ez a három szint:
- Intellektuális szint: működjön a két ember között a kommunikáció, a beszélgetés.
- Emocionális szint: a két ember őszintén szeresse egymást, és képes legyen mindezt kifejezni érzelmek formájában.
- Szexuális szint: működjön a két ember között a szexuális örömszerzés.
Magam nem vagyok aszexuális. Ellenben nem tartozom ahhoz a többséghez sem, akik hívei és gyakorlói a hagyományos szexualitásnak. A hagyományos szexualitás alatt a közösülést értem (most eltekintek az obszcén szinonimáitól). Én a 20-as éveimben még próbálkoztam a hagyományos szexuális örömszerzéssel, de mivel nem leltem benne örömöt, a 32 éves koromra befejeztem, és nem tervezem, hogy túl a 40-en visszatérek hozzá. Negatívak voltak az élményeim és a tapasztalataim. Kipróbáltam ifjú felnőttként; űztem egy évtizedig, hogy ne lógjak ki a sorból; a 30-as éveim elején pedig úgy döntöttem, elég volt. Megvallom őszintén: én nem szeretem a közösülést. Nem izgat. Nem érzem jól magam közben. Nem nyújt élvezetet. Minek folytassam, ha nem ízlik? Én nem is várom el egy nőtől a velem való kapcsolatban. Nekem nem hiányzik. Tudok úgy élni, hogy nem része a mindennapjaimnak. Ezzel ki is lógok az átlagból, a többségből. Ettől persze nem vagyok különleges, nem vagyok egy csoda, nem vagyok egy különös elit tagja, nem vagyok a Kiválasztott, nem én vagyok a Messiás! Ilyen vagyok, és kész!
Amit mondok, nem meglepő: mivel a nők többsége igényli a közösülést, nem egyszerű számomra ez a társkeresés. Őszintén nem mertem erről beszélni azokkal a lányokkal, akikkel próbáltam kialakítani egy párkapcsolatot. Ez egyike volt életem rossz döntéseinek. A férfi-női kapcsolatban elengedhetetlen az őszinteség; a hazugságok belülről mérgezik meg a viszonyt. Sajnos én a hazugságokat részesítettem előnyben az őszinteség helyett. Rengeteg szerencsétlen félreértést eredményezett. Miután beléptem a negyedik X-be, meghoztam a döntést: innentől csak is őszintén vagyok benn egy férfi-női kapcsolatban, hazugságok nélkül!
Ezen döntés meghozatalához jelentősen hozzájárult az is, hogy rengeteg magát aszexuálisnak való személy (többségében nő) előbújt, hogy őszintén beszéljen arról, milyen valójában a szexualitáshoz és a párkapcsolathoz való viszonya. Látva, hallva és olvasva ezeket a coming out-okat, úgy döntöttem, teszek egy próbálkozást az aszexuális szubkultúrával. Hátha itt kellően nyitott, megértő, kompromisszumkész lányokat találok, akikkel lehetséges kialakítani működő barátságokat és persze egyikükkel egy párkapcsolatot! Már a 30-as éveimben is feljártam néhány kevesek által látogatott aszexuális fórumra. Így hát 2025 januárjában kértem a moderátoroktól a felvételemet egy Facebook-os aszexuális társkeresőre. A moderátorok megadták az engedélyt, tag lettem, kezdhettem az ismerkedést… Mintha egy pszichiátriai intézetbe tettem volna be a lábam! A negatív élményeimről később…
Úgy vélekedem, szerintem helyesen, miszerint szükség van kompromisszumokra ahhoz, hogy megfelelően, mondhatni harmonikusan, problémamentesen működjön egy párkapcsolat. A kompromisszumok több dologra vonatkoznak, többek között a szexualitásra is. Nekem minimálisak az igényeim szexuális téren, és ehhez a minimumhoz ragaszkodom is. Számszerűen háromhoz: lábfétis, csizmafétis, száraz szex.
Rendelkezem két fétissel: női lábfétis és női csizmafétis. Megörülök a formás női lábfejekért és a lábukra feszülő női csizmákért. Imádom, amikor a nő belebújtatja a lábfejét és a lábszárát egy hosszú szárú, lapos- vagy magassarkú bőr-, lakk-, velúr-, lovagló- vagy cowgirl csizmába. Imádom érinteni és fogdosni, simogatni és cirógatni, puszilgatni és csókolgatni, szagolgatni a csizmatalpat (benne a lábfejének a talpát), a csizmafejet (benne a lábfejét), a csizmaorrot (benne a lábujjait), a csizmasarkat (benne a lábfejének a sarkát) és a csizmaszárat (benne a lábának a bokáját és a szárát). Imádom, ahogy az orromba, ezzel pedig magamba szívom a csizmába izzadt női lábfej illatát. A láb- és csizmafétisem velejárója a szexuális vágy, aminek a levezetéséhez elegendő a száraz szex, némi pettinggel. Kellemes, ahogy csókolom a lány puha és finom ajkát, közben az orromba hatol a csizmába izzadt lábfejének az illata!
A száraz szex a nemi szervek összedörzsölése ruházaton keresztül, esetleg meztelenül. Mivel az aszexuális nők irtóznak a meztelenségtől, gondoltam, a ruhás verzió talán kevésbé riasztja el őket. A ruha nem kerül le az aktus során, soha. Még arra is van mód, hogy ne érintkezzen a nemi szervünk a száraz szex közben. Mindenképpen mutattam volna néhány módszert annak az aszexuális nőnek, aki elfogadja a feltételeimet. Nem fájdalmasak, nem kellemetlenek. Nincs behatolás. Nincsenek testnedvek. Valójában nincs miért aggódnia.
Úgy vélem, szexuálisan keveset kérek egy aszexuális/demiszexuális nőtől a kapcsolatban. Lábfétis, csizmafétis, száraz szex, némi petting – mindez nem jár fájdalommal. Rengeteg férfi nem éri be ennyivel. Nekem elég ez a kevés. Kihangsúlyozom: szükséges egy kompromisszum a szexualitás terén is, hogy harmonikusan működjön a párkapcsolat férfi és nő között! Az a fontos, hogy jó legyen mindkét félnek! Megfelelő értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező személyek képesek arra, hogy megkonstruálják azt a közös nevezőt, amire alapozni lehet egy elfogadhatóan funkcionáló párkapcsolatot!
Mi a tapasztalatom az aszexuális nőkkel?
Az, hogy mind frigid. Az, hogy mindegyik fél a szexualitástól és a párkapcsolattól. Az, hogy mindegyikük elszenvedett az élete során egy magánéleti krízist (ki a családban, ki a párkapcsolatában). Az, hogy mindegyik mentálisan sérült, és ráférne egy pszichiátriai kezelés. (Van, amelyik jár is mentálhigiéniai szakemberhez.) Egyeseknél… vagyis inkább sokaknál a frigiditás mellé társulnak egyéb mentális problémák is: munkafüggőség, alkoholizmus, gyógyszer- és kábítószer-függőség, a techfüggőség valamelyik típusa, kiégés, autizmus, anorexia, bulémia, skizofrénia, pánikbetegség, indulatkezelési problémák, különféle énkép-zavarok és identitásproblémák stb. Én nem nézek le senkit, aki mentális problémákkal küzd, már csak azért sem, mert alig találunk ebben az atomizált társadalomban olyan embert, aki ne szenvedne valamilyen lelki sérüléstől! Mindannyiunkat sújt az elidegenedés; mindannyian szenvedünk a társadalmi atomizációtól, a valódi közösségek hiányától. (Én sem lógok ki a szenvedők tömegéből!) A probléma az, hogy a legtöbb aszex még csak nem is gondolkodik öngyógyításban; ő úgy jó, ahogy van; alkalmazkodjon hozzá a társadalom! Számos olyan bemutatkozásba beleütköztem a társkeresőn, amiből áradt az arrogancia és az önzőség, a „csak-is-én” mentalitás. Egyesek bemutatkozása nem állt másból, mint az egykori ex-pasijuk meg minden más pasi, maga a férfitársadalom szidásából. A „kedvenceim” azok az aszexuális feministák voltak, akik kifejtették a kis monológjukban, hogy szeretnék átélni a gyermekszülés élményét, de kizárólag lombikbébi program révén, és olyan „modern” férfit keresnek, aki elfogadja, hogy nincs szex a kapcsolatban! A regisztrált tagok között is halovány a kommunikáció. Néhányan kötnek egymással barátságot, páran beszélgetnek, és csak nagyon kevesen találnak maguknak párt. Több posztban is ment a panaszkodás, hogy alig van ember, és nem funkcionálnak úgy, mint egy igazi közösség! Láthatólag valami nem működik!
Ezen a Facebook-alapú aszex társkeresőn hat nővel volt lehetőségem kommunikálni, úgy, hogy 1000 fő felett van a regisztráltak száma. Mivel bizalmas jellegűek voltak a beszélgetések, nem ecsetelem, milyen élmény volt ezzel a néhány nővel a virtuális flört (személyes randi egyikből sem lett!). Valójában meglehetősen vegyesek voltak a benyomásaim; a kellemes keveredett a kellemetlennel. Annyit elárulhatok, hogy egyikük sem volt egészséges mentális állapotban.
A társkereső külön felhívja a figyelmet, szinte hivalkodón, hogy „szexmentes”, de ez nem túl szerencsés jelző; már-már apácás. Persze, értem én, hogy ezzel igyekeznek bevonzani a szexualitástól undorodó és viszolygó aszex emberkéket, csak éppen akadnak ott magukat demiszexuálisnak tartók is, akik bizonyos minőségben és mennyiségben igénylik a testi örömöket. Gyéren használják. Vacak. Mellette Facebook-on megtalálható a Magyar Aszexuális Közösség is, de kevés időt szántam rá. A posztok olyannyira irracionálisak, abszurdak, hogy úgy éreztem, visszatért közénk a Kretén Magazin, és én most a legfrissebb számát olvasom! Néhány helyen fel is nevettem olvasás közben!
Most gúnyolódom, nem tagadom, de nem jókedvből. Egyáltalán nem tesz ez a mentális és intellektuális nyomor jókedvűvé. Ez is egy szomorú és keserű lenyomata annak, mit tett a neoliberális társadalmi mérnökösködés magával a társadalommal, a benne élő emberekkel. Én tényleg nyíltan, tisztességes barátkozási szándékkal közeledtem a magukat aszexuálisnak nevezőkhöz (ismét), s sajnálom, hogy ilyen negatívak a tapasztalataim (megint). Ez is azt bizonyítja, hogy hiába nevezik át aszexualitássá a frigiditást, és hiába konstruálnak hozzá szofisztikáltan egy áltudományos narratívát (melyhez amúgy partner az „objektivitásra törekvő” Wikipedia is), attól az még továbbra is emberi lelket megnyomorító betegség marad. Nehéz az olyan emberekkel kommunikálni, akik rettegnek a szexualitástól (aszexuális) és a párkapcsolattól (aromantikus), s betegesen nem bíznak a velük ismerkedni kívánókkal. Úgy könyörögnek azért, hogy valaki hallgassa meg őket végre, hogy közben szemmel verik azokat, akik meghallgatnák őket! Így nehéz!
Ennyit a személyes részről!
Mi az aszexualitás?
Szerintem két dolog. Egyrészt a szexualitáshoz való viszony, másrészt az ezen viszonyuláson alapuló identitás. Az aszexualitás egyrészt a szexualitás visszautasítása, másrészt a szexualitás visszautasításán alapuló identitás. Az aszexuálisok olyan személyek, akik megpróbálják kizárni az életükből a szexualitást. Én sem gondolom úgy, hogy minden aszexuális frigid. De abban biztos vagyok, hogy a legtöbb aszexuális frigid. Az LMBT-n belüli aszexuális szubkultúra szinte csak frigid személyekből áll (kivéve a demiszexuálisok, akik valójában nem aszexuálisok). Így kijelenthető, hogy az LMBT által értékesített modern aszexualitás nem több, mint frigiditásból gyúrt identitás.
A „frigid” a latin „frigidus” szóból ered, melynek a jelentése hideg. Általában a szexualitástól elhidegült nőkre használatos, de szerintem könnyedén alkalmazható az ugyanilyen cipőben járó férfiakra is. A szexuális késztetés a számos biológiai, pszichés és szociokulturális tényező együttes hatásának produktuma. A szexuálpszichológia szerint frigiditásnak tekinthető az orgazmus hiánya, a szexuális igények csökkenése, a szexuális ingerekre való érzéketlenség és a szexuális aktus által okozott érzelmi élmény nem-létezése. A frigid személyek érezhetik azt, hogy kevesebbek, mint mások, vagyis nem teljes értékűek. Az a gondolat is kialakulhat bennük, hogy nem szerethetőek. Az önértékelési problémáik előidézhetnek stresszt, szorongást és depressziót.
Az elsődleges frigiditás már jelen van a nemi élet kezdetétől. Csak az örömteli szexuális élet kialakulása után jelenik meg a másodlagos frigiditás. Az első szinten kevés az orgazmus, és hosszú a szexuális reakcióidő, de az egyént még érik örömök az aktus során. A második szinten már nincsen orgazmus, ezért érdektelen az egyén a szexuális aktus iránt. A harmadik szinten nem csupán nincs orgazmus, de az egyén negatív élményeket táplál a szexuális aktus és az azt elváró személy irányába. A negyedik szinten az egyén elutasítja mind a szexualitást, mind a szexualitást elváró személyt. A frigiditás legsúlyosabb típusa a szexuális averzió. A frigid egyén ellenszenvet, elutasítást, undort érez a szexualitás iránt, s félelemmel, haraggal és gyűlölettel viszonyul a szexualitást elváró személy felé. Az aszexuális feministák gyakran erős férfigyűlölettel (férfiellenes nemi sovinizmussal) fejezik ki a szexualitás iránti ellenszenvüket. A szexuális averzió esetében a frigid egyének számára a szexuális aktus kellemetlen: ami mások számára izgalmas és vonzó, számukra taszító és undorító.
A frigiditást kiválthatják életkori változások is. Ahogy idősödik az ember, a hormonális változások miatt csökkenhet a szexuális éhség. A menopauza során a nőknél csökkenhet a petefészek termelése, ami okozhatja az intim terület szárazságát. Ha a hormonokat termelő szervek egyikének működésében zavar lép fel, szintén nullára redukálódhat a nemi vágy. Testi betegségek szintén okozhatnak frigiditást. Gyógyszerek mellékhatásai úgyszintén. Bizonyos mentális betegségek ugyancsak letéríthetnek a szexuális vágyak egészséges megélésének útjáról; csökkenthetik, egyenesen meg is szüntethetik a nemi vágyat. (Agyalágyult LMBT-aszex aktivisták előszeretettel reklámozzák az aszexualitást anorexiás modellekkel, amivel valójában árukapcsolják az anorexiát az aszexualitással. Így az ő interpretációjukban úgy jelenik meg az anorexia, mint egy egészséges életmód, miközben igazából egy emberi életet veszélyeztető mentális betegség.)
A frigiditás pszichés okai általában traumák, amiket a családból vagy az egykori párkapcsolatból hozott magával az illető. Az is a frigiditás, az aszexualitás és az aromantikusság irányába lökheti a személyt, ha rengeteg sikertelenséget tapasztalt meg a párkapcsolatai során. Kialakulhat benne a gondolat és érzés, hogy jobb neki az egyedüllét, a magány. Igazából ez az érzület hívta életre az MGTOW aszexuális szárnyát, ahol az erőszakhoz vonzódó, revansra vágyódó tagjait elvezette a destruktív Incel-léthez is. A szexuálisan bántalmazott nők egy része tudatosan dönt úgy, hogy megtagadja a további szexuális aktusokat, magát a szexualitást: „az ő testéhez innentől nem nyúlhat senki emberfia!”. A frigiditás lelki okai mindenképpen mentális sérülések. A szélsőséges vallásos szektákban vagy a merev szülői közegekben a kamaszok túlzott szexuális korlátozása sosem vezetett jóra. Leggyakrabban a testi örömöket habzsoló hedonista felnőtté válik az egykori kamasz, de az sem ritka, hogy egy a szexualitást megélni képtelen frigid felnőtt lesz belőle. Az atomizált társadalom szintén hozzáteszi a magáét, hogy az ember elidegenedjen a szexualitástól. A mindennapos szorongás, stressz és depresszió roncsolja az ember önképét, ami bizony kihat a szexualitás megélésére is. Egy atomizált társadalomban nehezen kapcsolódnak egymáshoz az emberek, így a férfiak és a nők is. A rendszer által generált elidegenedés rengeteg gátat szab az intimitás normális megélésének útjába.
A stressz különösen alattomos szörnyeteg. A stresszhormonok csökkentik a szexuális vágyat, és rontják a szexuális teljesítményt. A stressz fizikailag és szellemileg is lefárasztja az áldozatát, a lefárasztott egyénnek pedig általában nincs kedve az ágybeli huncutkodáshoz. (Gondoljunk csak a „Married with Children”-ben arra a többször is ismétlődő jelenetre, mikor Al Bundy megérkezik stresszesen és fáradtan a munkából, Peggy Bundy követeli a szexadagját, mire a férj siránkozik, hogy semmi kedve hozzá!) A stressz okozhat alváshiányt is. A nem kielégítő alvás, az álmatlanság szintén okozhat problémákat a nemi aktusban. (Ismét „Married with Children”: Al elalszik az ágyban, Peggy pedig fintorogva panaszkodik, hogy este megint nem lesz szex!) A rossz életmódbeli szokások lerontják az egészségügyi állapotot, ami ugyancsak negatívan hat a szexuális vágyra. A heti 40-50-60 munkaóra által előidézett stressz és fáradtság radikálisan rontja az emberi egészséget, mind testi, mind lelki értelemben. Az irracionális bérmunka-kultusz is felelős azért, hogy tömegesen erodálódik a társadalomban a szexuális teljesítőképesség. A merev munkaerő-piacunknak is köszönhető, hogy csökken a hazai népesség. A rendszer megköveteli a fiatal férfiaktól és nőktől, hogy végkimerülésig túlhajtsák magukat a munkahelyeiken, amivel igazából megágyaznak a demográfiai katasztrófának. Az Y-generáció többsége elhasználódott a bérmunkában. A liberális pszichológia szerint ezért nem a neoliberális társadalmi munka-megosztás és az ezen alapuló munkaerő-piac, a temérdek egészségromboló munkahely a felelős, hanem a fizikailag, szellemileg, mentálisan és morálisan leromló munkásosztály. A munkahelyi kiégésért egyedül mi, melósok vagyunk felelősek, a munkahelyi menedzsmentek mossák kezeiket! Japánban és Dél-Koreában az irracionálisan működtetett munkaerő-piac demográfiai problémákat idézett elő a társadalomban, de a liberális lélektannal megtámogatott ál-nacionalista állami propaganda szerint ezért az adott ázsiai ország felelőtlen fiatal lakosai a hibáztathatóak. Magyarországon is az a munkaerő-piacon kiégett 20-as és 30-as fiatalság (!), amely nem hajlandó gyermeket kreálni a hálószobában, süllyedjen el szégyenében! Nem véletlen amúgy, hogy az „aszexualitás” címkével ellátott trend pontosan azokban a fogyasztói társadalmakban fordult elő életmódbeli alternatívaként, amelyben bekövetkezett a demográfiai válság!
A frigiditás intimitásbeli probléma. Bizonyos férfiak és nők túlzott mértékben saját magukra összpontosítanak, s emiatt nem tőrödnek a másikkal. A hanyagolt fél büntetheti úgy is az őt elhanyagoló társát, hogy visszavonul a szexualitástól, beáll frigid működésbe, és nem nyújt testi örömöket. Nevezik ezt szex-megvonásnak is, ami egyfajta párkapcsolaton belüli büntetés. Rengeteg párkapcsolati gond eljuttathat odáig egy párt, hogy megszűnik az életükben a szex: túl ügyetlen az aktus során az egyik partner; a domináns fél elnyomja a másikat; játszmázás zajlik a két ember között stb. Megromolhat úgy is egy párkapcsolat, hogy az egyik fél szex-megvonással jelzi a másik irányába, hogy nem kívánja már a társaságát, ellenáll a közeledésének. A frigiditás jelezheti egy kapcsolat végét is; ez esetben simán lehetséges, hogy a szex-mentesség csak átmeneti állapot az elhidegülő félnél, a soron következő kapcsolatban már él a szexualitás által nyújtott örömökkel. A boldogtalan párkapcsolat, a fokozódó kapcsolati feszültség eltolhatja valamelyiküket a frigiditás irányába.
A frigiditás kemény próbatétel elé állítja a párkapcsolatot, mivel nem teszi lehetővé a szexuális kapcsolódást a partnerek között. Konfliktusokat okozhat, ha az egyikük nem kívánja a másikat. Felmerülhet az elhanyagolt partnerben a keserű gondolat, hogy azért nem kívánja a társa, mert már nem vonzó, nem szerethető. Egy ilyen elhidegülés roncsolhatja az önmagába vetett bizalmat, az önértékelést. A szexualitás eltűnése a párkapcsolatból boldogtalanságot eredményezhet a felek között. Mind a frigiditásban szenvedő fél, mind a másik frigiditását elszenvedő fél mentálhigiéniás állapota romolhat a folyamatos idegeskedéstől, a véget nem érőnek tűnő párkapcsolati stressztől. A szexuálpszichológia kimutatta, hogy számos olyan férfi és nő, akik nem jutnak rendszeresen szexuális örömökhöz, az élet más területén is boldogtalanok.
A frigiditás veszélyes mind az emberi egészségre, mind a társas kapcsolatokra. Mégis az LMBT azon dolgozik, hogy egyfajta életmód-alternatívaként értékesítse a társadalomban, legfőképpen a fiatalok körében.
A frigiditással küszködő ember két út közül választhat:
Az egyik út, hogy konzerválja a betegségét, és szenved tovább, egészen a végig. Ez esetben ajánlom neki az LMBT-t és az AVEN-t! Csatlakozhat a Magyar Aszexuális Közösséghez! Büszkén („pride”) lehet „modern aszexuális”, egészen a kiszenvedésig! Esetleg nevezheti magát MGTOW-nak, és őrjönghet Incelként!
A másik út, hogy kigyógyítja magát a betegségéből. Ez esetben érdemes megkeresni egy becsületes és tisztességes pszichológust, aki terápia révén segít tovább lépni az egészséges élet irányába! (A becsületes és tisztességes szakember alatt nem olyan sarlatánokat értek, akiknek a szakterülete a „kritikai pszichológia”, átestek egy Gender Studies-féle továbbképzésen, és szimpatizálnak az LMBT-vel!)
Én most ismertetem a második utat, a gyógyulást. A magam részéről nem tartom problémának, ha egy férfi vagy egy nő nem kíván élni a közösülés lehetőségével. A véleményem szerint viszont nem egészséges az a mentalitás, ami mereven elzárkózik a szexualitástól, a szexuális örömszerzéstől, és semmiféle kompromisszumra nem hajlandó ezen a területen. A szexualitás az élet. Aki elzárkózik a szexualitástól, az életet tagadja meg önmagától. Az egész modern aszexualitás visszataszítóan steril.
Az első fontos lépés a probléma felismerése és kimondása. A probléma nem söpörhető a szőnyeg alá; mindenképpen meg kell oldani valahogy. A frigiditás gyógyítható. Nem törvényszerű, hogy a frigiditás eltartson a szerencsétlen szenvedő élete végéig. Ha úgy akarja a beteg, a frigiditás átmeneti állapot. A frigiditás addig tart, amíg az illető fenn tartja magának, magában. Közelebb kerül a megoldáshoz, ha megkeresi és megtalálja az okát annak, amitől a frigiditás kialakult. A legtöbbször lelki eredetűek az okok. A nők érzékenyebben reagálnak a környezetükre, jobban megviseli az idegrendszerüket a stressz, fájdalmasabb számukra a párkapcsolatukban jelentkező probléma. A nők hajlamosak az ágyba is magukkal cipelni a problémáikat. A problémákon való rágódás pedig azt eredményezi, hogy a leány nem koncentrál a szexuális együttlétre.
A lelki eredetű okok a leggyakoribbak, de okozhatják testi okok is. Egy nőgyógyászati probléma fájdalmassá teheti a szexuális aktust a nőnek. A fájdalmak miatt kerülheti a szexuális együttléteket. Az orvos feladata kideríteni, mik ezek a testi okok. Ha lezajlottak a vizsgálatok, és kiderül, hogy nem testi eredetűek az okok, tovább kell folytatni a vizsgálatot a lelki területen. Érdemes a partnereknek beszélgetniük a problémáról; megosztani ezzel kapcsolatban az érzéseiket és a gondolataikat. A bizalomra építő, nyílt és őszinte párkapcsolatban képesek megosztani egymással a felek nem csupán az igényeiket és a vágyaikat, de a félelmeiket is. Sajnos előfordulhat, hogy a pár nem képes saját maga megoldani a gondokat, ilyenkor folyamodhatnak a párterápiához.
A jelenlegi szexuálterápiák rövid ideig tartanak. Ha elhúzódik egy szexuálterápia, az azt jelenti, hogy vele együtt maga a probléma is elhúzódik. Ha pedig majdnem 1 évig nyűglődik egy szakember a problémán, akkor ott gondok lehetnek a szaktudással; még rosszabb esetben csupán a pénz kicsalására megy a doktor! Egy átlagos kezelés 20 ülés. A terápia nem konstruálja újra a férfi és a nő személyiségét, hanem megoldja a konkrét szexuális panaszokat. A szexuálterápia célja a férfi és a nő önbizalmának növelése, ezzel párhuzamosan a trauma feldolgozása. A párkapcsolati gondokat nem a pszichológus, hanem maga a pár fogja megoldani; a szakember csak rávezeti kettőjüket az öngyógyítás útjára. A jó pszichológus vezető. Olyan személy, aki nem utasításokkal és parancsokkal, hanem tanácsokkal és ajánlásokkal vezet a jó útra. Az irányítása révén a pár életében visszaáll az egészséges szexualitás.
A pszichológus feltárja a szexuális élettörténetet, amelynek segítségével a problémákat is könnyebben beazonosítja. Az esetleges organikus eredetű problémákat csak akkor lehetséges kizárni, ha megtörtént a szervi kivizsgálás. A terápia során fontos meghatározni a kölcsönös felelősséget. Akárkinél is jelentkezett a frigiditás, ez közös gondja a párnak, ezért pedig közösen kell kigondolniuk és végrehajtaniuk a megfelelő megoldást. A férfi és a nő közös munkája által megy végbe a gyógyulás. Közösen állítják vissza az egészséges szexualitást a párkapcsolatukban. A szexuális örömszerzést akadályozó hiedelmek megszüntetése (pl. az orális szex rossz; a lábfétis betegség) szintén kiemelt fontossággal bír a terápián. Nem csupán a káros hiedelmeket kell száműzni a testi örömszerzés kapcsán, de a rossz beidegződéseket is. Például: a teljesítménykényszer csak megmérgezi az intim együttléteket. Ha az egyik fél nem teljesít jól a szexuális együttlét során, nem kell leszidni, nem szükséges megalázni, hanem megértéssel és megbeszéléssel érdemes javítani a helyzeten. Jobban telik az este, ha a kölcsönös örömszerzés mentes a követelésektől. Ahhoz, hogy gondtalanul működjön a szex, a felek közötti kommunikációnak is működnie kell. Ehhez viszont elengedhetetlen a rossz szokások elhagyása, a negatív életstílus megszüntetése. A szexuálterápia megtaníthatja a férfit és a nőt, hogy minőségi kommunikációt folytassanak egymással a szexről.
Mindnyájunknak joga van az örömteli szexuális élethez! A szexuális problémák megoldhatóak, így a frigiditás is megszüntethető!
Persze lehet választani a szakadékot is! A frigiditást átcímkézhetjük „aszexualitás”-nak, és vegetálhatunk büszkén („pride”) a szomorú elmúlásig!
Az aszexualitás a szexualitás visszautasítása. Az aszexuálisok a szexualitást visszautasító személyek. A „szexualitás” szó utal a nemiségre, az „-a” fosztóképző. Az „aszexuális” melléknévi alak, az „aszex” rövidítés. Ehhez társul az „aromantikus”, ami a romantikus kapcsolatok, vagyis a párkapcsolatok visszautasítását jelenti. Még egyszer, kutyafuttában: az aszexuális lemond a szexualitásról, az aromantikus lemond a párkapcsolatról, az öngyilkos meg lemond az életről!
Ezt az egyszerű értelmezést sikerült megbonyolítani az LMBT-nek. Az LMBT szerint ugyanis az a személy is aszexuálisnak tekinthető, aki ritkán érez szexuális vágyat, és ritkán folytat szexuális aktust. Az LMBT szerint nem törvényszerű, hogy egy aszexuális ne éljen a szexuális örömszerzés lehetőségével. Igen, az LMBT szerint egy aszexuális is szexelhet! És az LMBT szerint az aszexuális szórakozhat a Marok Marcsával is – értsd: végezhet önkielégítést! A szivárványos mozgalom úgy vélekedik, miszerint az aszex nem csupán érezhet orgazmust, de törekedhet is az elérésére. A woke médiamunkások időnként elő is kerítenek néhány „aszex” fiút és lányt, akik szemérmesen közlik egy Youtube-riportban vagy egy blogos interjúban, hogy rendszeresen végeznek önkielégítést. Azt is közlik időnként, hogy a normálisan funkcionáló fizikai reakciójukkal nem képesek mit kezdeni. Csak hogy érthető legyen: szegények elélveznek a csúcsponton, és ez zavarba hozza őket! Szégyenlik, hogy igénylik a szexet; a szégyen miatt nem merészelik megfogalmazni maguknak, hogy kellemes nekik a szex! A maszturbálás amúgy önmagában megkérdőjelezi, hogy ezek az emberek aszexuálisok. Valakire maszturbál; a fantáziájában jelen van egy lány vagy egy fiú, egy lányfiú vagy egy fiúlány, egy transz lány vagy egy transz fiú, egy kecskebékaember, egy izébizé…! A maszturbálás egy kényszercselekedet, általában azon emberek számára, akiknek bizonyos okok miatt nem jut partner a huncutkodáshoz. Az önkielégítő ember gondolatban elvonatkoztat a jelen szituációtól, és áthelyezi magát a fantázia segítségével egy a számára vágyat keltő szituációba. A lényeg: elvi síkon, papíron egy valódi aszexuális nem maszturbál, mivel nincs igénye a szexuális örömszerzésre!
Az LMBT szerint egyes aszexuálisok rendszeresen éreznek szexuális izgalmi állapotot, mégis aszexnek számítanak, mivel nem éreznek vágyat, hogy aktust létesítsenek valakivel. Vagyis ezen emberek szexuális izgalmi állapotba jönnek, ha meglátnak egy nekik tetsző személyt, de nem kívánják vele a szexet. Bullshit érvelés ez is. Elvi síkon, papíron egy aszexuális sem rendszeresen, sem időnként, vagyis soha nem él át szexuális izgalmi állapotot. Jelen esetben arról van szó, hogy a magukat aszexnek tartó személyek igyekeznek elnyomni és elfojtani magukban a szexuális vágyat, több-kevesebb sikerrel. Az LMBT szerint onnan lehetséges tudni, hogy ezek az aszexuálisok nem tekintik egzisztenciális problémának a szexualitás hiányát, hogy nem beszélnek róla társaságban. Általában az is az elfojtás része, hogy az illető nem beszél nem csupán társaságban, de önmaga előtt sem az elfojtani szándékozott problémáról. Naiv gondolat, hogy amiről nem beszélek, az nincs. A szőnyeg alá söprés tipikus esete!
Az LMBT egyik releváns állítása, hogy a frigiditás és az aszexualitás két különböző jelenség, amik közé nem tehető egyenlőségjel. Valószínűleg a szivárványos bagázs is érezte, hogy mennyire problematikusak azok az „aszexek”, akik képtelenek eldönteni, hogy akarnak-e szexelni vagy sem, ezért kitaláltak egy szofisztikált érvelést. Ezt most inkább bemásolom a Wikipédiáról, aztán mindenki döntse el maga, hogy a szöveg rendelkezik-e értelemmel vagy sem!
„Az aszexualitás fajtái:
Aszexuális: az egyén nem tapasztal szexuális vonzalmat.
Demiszexuális: az egyén szexuális vonzalmat csak és kizárólag az érzelmi kötelék kialakulása után érez, tapasztal. A kötődésnek nem kell romantikusnak lennie.
Szürke aszexualitás:
(1.) az egyén ritkán, rendszertelenül érez szexuális vonzalmat.
(2.) az egyén érez szexuális vonzalmat, de alacsony a libidója.
(3.) az egyén érez szexuális vonzalmat és van libidója, de nem elég intenzíven ahhoz, hogy reagáljon.
(4.) az egyén élvezi és vágyja a szexuális aktust, de csak rendkívül korlátozott és sajátos körülmények között.
A demi- és „szürke” (a)szexuálisok bármelyik nem iránt érezhetnek szexuális vonzalmat, ami azt jelenti, hogy vonzódhatnak a saját („szürke”/demi-homoszexuálisok ~ szürke-melegek/leszbikusok), az ellenkező („szürke”/demi-heteroszexuális) vagy mindkét nemhez („szürke”/demi-biszexualitás).
A női szexualitás hiányát a köznyelv frigiditásnak nevezi, angolul: Hypoactive sexual desire disorder (HSDD), azaz: „aktivitás-hiányos nemi rendellenesség”.”
Megint Kretén Magazin érzésem van! Demiszexuális, szürke aszexuális, szürke demi-homoszexuális, szürke demi-heteroszexuális, szürke demi-biszexualitás – lehet dobálózni ilyen műanyag-szavakkal, csak ettől a definíció értelmezési tartománya lesz egyre képlékenyebb, míg a végén semmire nem lehet majd alkalmazni! Az aszexuális nem érez szexuális vonzalmat, és nem vágyik szexuális aktusra. Ha jelentkezik nála szexuális vonzalom, és igényli a vonzalom keltette vágy levezetésére szolgáló aktust, akkor nem aszexuális. A fogalmaknak jelentése van. Azzal, hogy szélsőséges módon dekonstruálják a fogalmat, csak azt érik el, hogy az LMBT-n belül reprezentálni kívánt aszexuálisokat egyre nehezebb lesz komolyan venni. Az aszexuális olyan személy, aki radikális módon kizárja az életéből a szexualitást, ebbe a halmazba pedig számos frigid beletartozik, akik többségében nők. Persze, értem én, miért kell ezt túlbonyolítani: mert az LMBT-aszex ágyútöltelékek többsége olyan frigid szerencsétlen, aki nem tudja eldönteni, most ő aszex vagy sem! Ezek a szexualitást kutyaszarként kerülgető emberek eleve zavartak voltak, az LMBT pedig a maga hülyeségeivel még nagyobb zavart okozott a fejükben! Semmit nem használt nekik, de legalább nagy mértékben ártott!
Az LMBT, karöltve az ilyen AVEN-féle gittegyletekkel, szereti megmondani, ki számít aszexuálisnak, és ki nem. Az LMBT-AVEN kombó szerint a cölibátust vállalók nem aszexuálisak. Mivel a cölibátust vállalók önként lemondanak a szexualitásról egy szakrális és transzcendens cél elérése érdekében (közelebb kerülni az Úrhoz, megtisztulni a világ szennyétől stb.), nyugodtan nevezhetők aszexuálisnak. A „progresszív oldal” azt is kihangsúlyozza, hogy a frigid emberek nem aszexuálisok. A fenti példákból láthattuk, hogy mind az AVEN, mind az LMBT tele van frigid nőkkel, elvétve néhány frigid férfival. A „modern aszexualitás” egy meglehetősen bénán összetákolt identitáscsomag!
Az LMBT-AVEN kombó kihangsúlyozza azt is, hogy aszexuális ember is élhet párkapcsolatban, lehet igénye egy társra. Igen, én is úgy tudom, hogy egy aszexuális ember érezhet romantikus, esztétikai és érzéki vonzalmat egy másik ember iránt, viszont nem jelentkezhet nála szexuális vonzalom! Ugye, eddig arról beszéltünk, hogy az LMBT megbonyolította azzal a kijelentéssel, hogy aszex személynél is jelentkezhet a szexuális vonzalom! Az aszex személyek ugyanolyan érzelmi szükségletekkel rendelkezhetnek, mint a nem-aszex személyek. Az, aki nem vágyik a magányra, szükségét érezheti a barátoknak, a szüleinek, a testvéreinek, és egy életre való társnak. Én úgy vélem, ezek frigid nők és férfiak, akik nem elégednek meg a családtagjaik, a barátaik és a munkatársaik társaságával, hanem vágyakoznak egy bizalmon és szereteten alapuló romantikus párkapcsolatra. Betegesen félnek a szexualitástól, és ezért a legtöbb esetben nem is merészelnek kezdeményezni a nekik tetsző személy felé. Eljárnak randevúzni, de azonnal kilépnek az ismerkedésből, ha kiderül a másikról, hogy igényli a szexet. A Facebook-on, az aszex társkeresőn belefutottam néhány olyan beszélgetésbe, ahol siránkoztak az aszex hölgyek, miszerint jóval kevesebb a társadalomban az aszex férfi, mint az aszex nő, s így nehezebb is nekik a társtalálás! Őszintén megvallva: nem tudom, sajnáljam-e ezeket a teremtéseket vagy sem? Továbbra is vallom, meggyőződéssel, hogy szükség van kompromisszumokra egy párkapcsolatban a szexualitás terén is! Az én véleményem, hogy az a nő vagy férfi, aki erre nem képes, az a szexualitástól betegesen rettegő önző egyed! Persze, az AVEN és az LMBT is adja alájuk a lovat: biztatja őket, hogy igenis vessék el a kompromisszumokat, és határozottan várják el a környezetüktől, hogy alkalmazkodjon hozzájuk! Így sok aszex hölgyemény Disney-hercegnőként ül a maga safe space-jében, és szenved az egyedülléttől! Azt nem lehet tagadni, hogy ezeket az embereket is bekapta, megrágta és kiköpte a rendszer; a neoliberalizmus áldozatai ők is! Valahol tragikus a fájdalmuk, az önzésük viszont visszás!
Az LMBT azt is feltételezi, sőt vitathatatlan tényként közli, hogy rengeteg aszexuális él élettársi kapcsolatban vagy házasságban, ahol a nem-aszex fél rákényszeríti az aszex társára a szexualitást. A leszbikus feministák határozottan állítják, hogy szinte kizárólag nem-aszex férfiak kényszerítik szexuális szolgáltatások nyújtására az aszex asszonyaikat. Maga a sötét patriarchátus kényszeríti házastársi rabigába az aszexuális elvtársnőket! Persze ez a valóság rosszindulatú kiforgatása, amelynek a célja a neoliberális feministák és a szivárványszínű mozgalom által előszeretettel alkalmazott társadalmi uszítás. Nincsenek hagyományos házasságba kényszerített aszexuálisok. Ami valójában tetten érhető a magyar társadalomban, hogy a rosszul funkcionáló monogám kapcsolatokban frigiddé válnak házastársak, többnyire nők. Ebben a tragikus szituációban mind a frigid félnek, mind a nem-frigid félnek, vagyis magának a szenvedő párnak szüksége van megfelelő mentálhigiéniás szakemberre és egy általa lefolytatott szexuálterápiára. Az LMBT oda is woke politikát visz, ahol semmi keresnivalója!
Az aszexualitás kapott két szimbólumot. Az egyik szimbólum egy fejjel lefelé fordított üres háromszög, amelynek egy kis része alul ki van töltve fekete színnel. A másik szimbólum egy ferde üres szív, amelynek egy kis részét alul szintén kitölti egy fekete szín. Kreáltak még egy aszexuális zászlót is, mely négy színből tevődik össze: a fekete az aszexuálisok, a szürke a demiszexuálisok, a fehér a szexualitás, a lila a közösség. Miért feketék az aszexuálisok? Miért fehér a szexualitás? Miért a lila a közösség színe? Hát mert csak! Sok logikát nem találok a zászlóban, ahogy a szimbólumokban sem, meg úgy önmagában az aszexuális mozgalomban sem. Büszkeségszimbólumok, a woke fesztiválokon lehet őket lengetni!
2001-ben létrejött az aszexuális szerveződés, az Asexual Visibility and Education Network (AVEN). Egyik vezéralakja, David Jay még így fogalmazta meg az általuk képviselt eszmeiséget: „A szexualitás olyan, mint bármilyen más aktivitás. Van, akinek az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci az élete, és van, akit egyáltalán nem érdekel az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci. Semmi értelme, hogy energiáidat olyasmire koncentráld, amely felé semmiféle indíttatást nem érzel.” Elutasítják a terápiás lehetőséget, és relativizálják a frigiditás fogalmát. A fogyasztói társadalmat azzal vádolják, hogy szexcentrikus. Elhíresült szlogenjeik: „No sex please!” és az „Asexuals have other things on their mind!”. Céljuk volt, hogy kialakítsanak egy virtuális közösséget, ahol az aszex emberek találkoznak, ismerkednek és barátkoznak. Magyar kópiája a Magyar Aszexuális Közösség, ami 2014-ben még csak Facebook-csoport volt, 2018-tól civil szervezet.
A betegség nem feltétlenül jár együtt betegségtudattal. Egy frigid általában nem vallja be magának, hogy frigid. Nagyrészt a frigiditással megvert értelmiség körében népszerű önbecsapási mechanizmus a „modern aszexuális” identitás felvétele. Aki aszexuális, nem feltétlenül tartja magát az LMBT tagjának. Ezek közül nem kevés olyan van, aki nem osztja az LMBT politikai elveit, sőt jobboldali libertariánusként ellenzi a mozgalom szélsőliberális törekvéseit. Beszéltem már olyan aszexuális és aromantikus férfival is, aki azért nem kedvelte az LMBT-t, mert úgy tapasztalta, túlságosan átszexualizált a közösség. Elmondása szerint a rendezvényeiken látott sok olyan leszbikus párt és sok olyan homoszexuális fiúpárt, akik nyilvánosan szerették egymást – s hát ez őt nagyon zavarta! Igaz, őt az egymást nyíltan szerető hetero párok is zavarják! Egyéni tapasztalatom, hogy a hazai aszexuálisok nagy része apolitikus, vagyis nem érdekli a politika, így maga az LMBT sem. Attól, hogy valaki frigid, és aszexuálisnak nevezi magát, még nem feltétlenül woke. Ezért is szánalmas az a törekvés, amely igyekszik az összes magyar aszexuális férfit és nőt beleerőltetni az LMBT-halmazba!
Az, hogy egy frigid nem vallja magát frigidnek, nem változtat az orvosi diagnózison. Sok aszex dicsekszik azzal, hogy jól érzi magát a bőrében. A Pride-n vonuló aszexuálisokról is sok olyan kép készült, ahol mosolyognak. Az alkoholista és videójáték-függő influencerek között is számos olyan személyt találunk, aki a kamera és a fényképezőgépek előtt igyekszik mosolyogni, nevetni, öblösen hahotázni, mókázni, jelezve ezzel, ő köszöni szépen, jól van! Attól, hogy valaki nagy vigyorral, erőltetett vidámsággal azt a képet állítja ki magáról, hogy egészséges, attól még az orvosi diagnózisa alapján beteg.
A neoliberalizmus számos pszichiátriai témát átpolitizált. A múlt évben egy ismerősöm átküldött egy angol nyelvű pszichológiai tanulmányt, ami szerint a munkaerő-piacon eltöltött hagyományos idő, a napi 8 óra, heti 40 óra nem egészséges sem az emberi pszichére, sem az emberi testi egészségre. A rendszer már hosszú évek óta a társadalom tagjaira erőltetett mesterségesen egy mentális betegséget, ami a munkafüggőség (work alcoholic). A liberális pszichológia azt tartja munkafüggőségnek, ami túllépi a hagyományos munkaidő-intervallumot – de valójában már a hagyományos munkaidő letöltése is munkafüggőség. Amit a liberális pszichológia munkafüggőségnek nevez, az munkafüggőség a négyzeten! Igazából semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy dolgozó emberek tömegei égnek ki a munkahelyeiken. A nyugati civilizációban a munkaerő-piac nincs hozzászabva az emberi természethez. Valójában a modern munkaerő-piac megerőszakolja az emberi természetet. A mainstream neoliberális politikák pedig bevédik ezt a neoliberális társadalmi munka-megosztást. A liberális pszichológia szintén legitimálja ezt a torz bérmunka-rendszert.
A neoliberalizmus igyekszik fenntartani egy atomizált társadalmat, ahol az emberek képtelenek csatlakozni egymáshoz, és nem állhatnak össze közösséggé. A rendszer minden eszközt bevett, ami egyrészt fenntartja, másrészt elmélyíti ezt az atomizációt. Az egyik ilyen eszköz az LMBT. Az LMBT karöltve a korrumpálható liberális pszichológiával úgy állít be súlyos mentális betegségeket, mint normális életmód-alternatívákat. Így lesz a súlyos testkép-zavarból „transzneműség”, a frigiditásból „aszexualitás”. Számos tudományos társaság beállt a folyamat mögé, elég csak megemlíteni a Wikipédiát. Így gyűrűzik be a tudományos objektivitásba az aktuálpolitikai korszellem kiszolgálása. Az európai és az amerikai egyetemeken politikai kontroll alá esik egy temérdek társadalomtudományos tematika. A Gender Studies állítólag egy kutatási terület – a kutatással kapcsolatos posztokat mégis nem szakmai eredmények alapján, hanem nemi/szexuális/etnikai kvóták alapján töltik be. Sokan nem álltak be a sorba, ezek az ellenállók gyakran bukták is az állami támogatásokat és a szakmai előremenetelt. (Ha nálunk nem az Orbán-kormány lenne hatalmon, Bagdy Emőke valószínűleg rég eltűnt volna a süllyesztőben!) Politikai korrupció mindig is volt a társadalomtudományokban, mindenesetre ez nem írja felül a tudomány képviselőinek objektív megállapításait.
Alapvető tudományos tétel, hogy minden életforma eredendő célkitűzése az egyed- és fajfenntartás. Ami szembemegy ezzel, az egyed- és fajszinten rendellenes. Nevezzük aszexualitásnak vagy frigiditásnak, az egyed- és fajfenntartás szempontjából egykutya: ezen címke alá kerülő emberek biológiailag képesek a reprodukcióra, mentálisan nem. A frigid ember önmagában nem káros senkire. A frigid ember viszont egy házasságban vagy egy családban már lehet toxikus és destruktív. A frigid személy még akkor is árthat a házastársának, ha nem áll szándékában. Ha van gyermek a családban, az is ki van téve azoknak a sérüléseknek, amelyet a frigid szülő okozhat egy ilyen destruktív működés közben. A frigid ember maga dönti el, hogy kigyógyul a betegségéből vagy sem, de ha élnek vele együtt családtagok (házastárs, gyermek), akkor érdemes tekintetbe venni az ő érdekeiket is. Valaki nevezheti magát aszexuálisnak, de érdemes tudomásul vennie, hogy egy jól működő párkapcsolat érdekében fontos a megfelelő kompromisszum a szexualitás terén is. Ha nem hajlandó a kompromisszumra, akkor az olyan önzőség, ami belülről szétforgácsolhatja azt a kis közösséget, amit a házastársával együtt alkot.
Az LMBT, mint politikai aktor, átcímkézi a frigiditást aszexualitássá, és úgy értékesíti, mint normalitás. Szándékai egyáltalán nem nemesek és fennköltek, morális szempontból nem jók. Csak újabb ágyútöltelékeket kíván kitermelni, akiket bevethet a politikai ellenfelei ellen. Ez egy olyan tevékenység a részéről, amivel nem csupán a betegségben szenvedőknek és azok szeretteinek okoz felmérhetetlen károkat, de magának a társadalomnak is.
Jerome Thompson-The Belated Party on Mansfield Mountain
